Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet (Somorja, 2010)

Nelvi jogok, nyelvpolitika

Hasznos nyelvészet azért is tanulságos a magyar olvasó számára, mert Szépe „ott volt, ahol a dolgok történtek”: szorosan együttműködött az UNESCO-val, mely szer­vezetnek döntő szerepe volt és van az anyanyelvi nevelés „vernakuláris” elvének napirenden tartásában, ott volt a brazíliai Recife városában 1987-ben rendezett konferencián, ami a bölcsője volt a „nyelvi emberi jogok” tudományos diszciplínájának s a vele kapcsolatos társadalmi küz­delmeknek, bekapcsolódott a Barcelonai Nyilatkozat (1996) előkészíté­sébe, részt vett az EBESZ „A nemzeti kisebbségek oktatási jogairól szó­ló hágai ajánlások és értelmező megjegyzések” (1996) és „A nemzeti ki­sebbségek nyelvi jogairól szóló osloi ajánlások és az ezekhez kapcsoló­dó értelmező megjegyzések” (1998) című dokumentumainak kidolgozá­sában stb., stb. Szépe szerényen úgy összegzi ebbeli tevékenységét, hogy „részt vállalt[am] korunk és nyelvi közösségünk egyik égető ügyé­nek tanulmányozásában.” Ehhez annyit tennék hozzá, a jóval fiatalabb pályatárs pozíciójából, hogy ebben Szépe György szinte egyedül áll a ma­gyarországi nyelvészek között: egyetlen kezemen is több ujj van, mint akik elmondhatják magukról azt, amit Szépe. A nyelvpolitikai kérdéseket Szépe nem akadémikus magasságból szemléli, ezt mondja: „Kiindulópontom és elkötelezettségem, hogy szem előtt tartsam annak az embercsoportnak sajátos helyzetét, amelyben élek." Én saját magam is tapasztaltam azt a látszólag óvó, valójában megvető magyarországi nyelvész-véleményt, mely szerint túlontúl beleár­tom magam politikai dolgokba (ahelyett, hogy a „tiszta nyelvészetet” ku­tatnám), amikor nemzetközi nyelvi emberi jogi konferenciát szerveztem Budapesten 1997-ben. Amikor Krauss (1992) tanulmánya megjelent a Language-ben, Ladefoged (1992) rögtön kijelentette, hogy az igazi nyel­vész felül az elefántcsonttoronyba, megcsinálja a diagnózist, s átadja a politikusoknak. Szépe ezt másképp gondolja, ő másmilyen nyelvész. A Ladefoged sugallta tudományos pártatlanság és a társadalmi elkötele­zettség egyáltalán nem összeférhetetlenek (lásd pl. Labov 1982) - Szé­pe György „hasznos nyelvészete" egyrészt tudományosan érvényes, másrészt társadalmilag elkötelezett. Olyanféle nyelvészet, amiből Ma­gyarországon óriási hiány van. Kiegészítés (2010) A Szépe György által épp csak megemlített „haszontalan nyelvészet” kapcsán szeretnék emlékeztetni Lanstyák István kétrészes tanulmányá­155

Next

/
Oldalképek
Tartalom