Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet (Somorja, 2010)

Nelvi jogok, nyelvpolitika

Nyelvi jogok, nyelvpolitika

ra (Lanstyák 2003/2004), melyben a szerző több tucat olyan nyelvi mítoszt, babonaságot elemez, melyeket az Édes Anyanyelvűnk című lapban laikus nyelvvédők és céhbeli nyelvészek propagáltak. Nyelvi mítoszokkal persze más lapokban is találkozunk, doszt. Például a Magyar Tudományban (2009/11:1357) ezt olvashatjuk a nyelvek pusztulásáról: „[...] a lipcsei Max-Planck Institut für evolutionäre Anthropologie előrejelzése szerint az évszázad végére az emberiség mintegy hatezer nyelve közül 90% ki fog halni. Emberek milliárdjai kényszerülnek vagy anyanyelvcserére, vagy pedig arra, hogy a gyermekeikkel már ne tudjanak anyanyelvükön beszélni. Ez nemcsak ötezer-ötszáz nyelv eltűnését jelenti, hanem ötezer-ötszáz kultúra, az emberiség felhalmozott tapasztalata nagy részének eltűnését is." A szerző láthatóan úgy véli, hogy ha 6000 nyelv 90%a kipusztul, akkor emberek milliárdjai vesztik el anyanyelvűket, s kényszerülnek nyelvcserére. Ez azonban csak akkor lenne így, ha minden kipusztuló nyelvnek és minden megmaradó nyelvnek közel azonos számú anyanyelvi beszélője lenne. Erről szerencsére szó sincs: az anyanyelvi beszélők számát tekintve 10 legnagyobb nyelv anyanyelvi beszélői a Föld lakóinak körülbelül 49%-át teszik ki, s ha az 1 millió vagy annál több anyanyelvi beszélővel rendelkező nyelveket tekintjük (ez 210, maximum 300 nyelvet jelent a 6000-ből), akkor a Föld lakóinak 95%-áról van szó (lásd Skutnabb-Kangas 2000: 45). Az Új Szó című napilapban (2010. április 30-án, a 8. oldalon) pedig ezt olvashattuk: „A legborúlátóbb jövőképek szerint a század végére a globalizáció hatására ötszáz, de lehet, hogy csak ötven nyelv marad meg a hatezerből." Mindkét idézet céhbeli nyelvésztől származik, ezért föltételezhetjük, hogy azok a laikusok, akik olvasták ezeket a szövegeket (tehát az olvasók közel 100%-a), el is hitték, amit olvastak, hisz „a nyelvész nyilván tudja, mi az igazság”. Ez a vélekedés hibás: a nyelvész csak akkor „tudja, mi az igazság”, ha kutatja is azt, amiről véleményt mond. Fia nem kutatja, könnyen eltéved - mint az iménti két példából is látható.

A „haszontalan nyelvészet” burjánzásával összefügghet az is, hogy nincs se Magyarországon, se a szomszédos országokban egyetlen olyan nyelvi, nyelvészeti ismeretterjesztő folyóirat sem, amely például a 2010- ben 141. évfolyamában járó Természet Világához lenne fogható. Ég és földnyi a különbség a Természet Világa és az Édes Anyanyelvűnk között a szerkesztők, a szerzők és a tudományos színvonal tekintetében egyaránt.

156