Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet (Somorja, 2010)
Nelvi jogok, nyelvpolitika
Magyar nyelvtudomány, társadalmi felelősség, politika zeteinek publikálására friss magyar példa is van, amint erről a Magyar Tudomány 2005/9. számának olvasói is értesülhettek.^ Ha a Magyar Tudományos Akadémia egyik rendes tagja publikál nyelvészeti badarságokat, annak társadalmi kára nagyobb, mintha ugyanilyen badarságokat egy laikus (pl. egy buszsofőr, védőnő, útépítő mérnök vagy egy gazdasági miniszter) tesz közzé. Potenciális veszélyt hordoz magában az is, hogy egy képzett nyelvész esetleg egyáltalán nem ért a társadalmat izgató nyelvi problémához, mivel nem kutatja azt. A nyelvész inkompetenciáját azonban a nem-nyelvészek nem veszik észre. A (3a) típusú vélemény a (2)-nél is veszélyesebb, mivel a közvélemény a nyelvtudóst nyelvi kérdésekben mérvadóbbnak tekinti, mint például egy mikrobiológus akadémikust. A közvélemény hajlamos a nyelvtudósokat a nyelvművelőkkel azonosítani. Például ha valamilyen, a kisebbségi magyarok nyelvi gondjaival kapcsolatos kérdésről esik szó, a választ a (magyarországi) nyelvművelőktől várják, kérik, holott ők általában nem is tudhatnak jó válaszokat adni. Egy kolozsvári magyar nyelvész, Szilágyi N. Sándor a következőt mondta erről a Magyar Tudományos Akadémián 2002. május 2-án tartott előadásában: „Nemrég alakult meg Kolozsváron az MTA segítségével a Szabó T. Attila Nyelvi Intézet. Programjában szerepel az, hogy foglalkozni fog a romániai magyarok nyelvhasználati gondjaival, és ezt nyelvi rehabilitáció néven szeretné elindítani. Egyelőre a legfontosabb feladat azt kitalálni, hogy ezt hogyan lehet jól csinálni. Nem lesz könnyű, hiszen most még csak azt az egyet lehet tudni róla, hogy akármilyen lesz is, a nyelvművelésre még csak hasonlítania sem szabad. Remélhetőleg sikerül majd megtalálni hozzá azt a formát, amely hatékony is legyen, és ne ártson, hanem használjon." A nyelvművelésre többek között azért sem szabad hasonlítania sem a nyelvi rehabilitációnak, mert a magyar nyelvművelés egynyelvű magyaroknak szól, a határon túli magyarok milliói azonban, éppen mert (legalább) kétnyelvűek, nem mérhetők az egynyelvűek mércéivel. Aki tanult nyelvészetet egyetemen, tudja ezt. Aki nem tanult, de bekapcsolta a Kossuth rádiót, például 2005. április 17-én reggel 8 óra 25 perckor, azt hallotta, 1 1 Lásd Simon Zsolt (2005) kritikáját. 139
