Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet (Somorja, 2010)
Hasznos nyelvészet? Mi fán terem, ha terem?
Hasznos nyelvészet? Mi fán terem, ha terem? ként működni, és ennek az intézményi feltételeit megszervezni, különben a tudása nem hasznosul. Minden konferencia, publikáció, szakmai vita, a nyilvánosság ezt szolgálja, ezt természetesen lehet jól is, meg még jobban is csinálni, de rosszul nem szabad." (Tóth 2010: 206-207) A somorjai Tóth Károly és a kolozsvári Salat Levente véleményétől részben eltér a beregszászi Csernicskó István véleménye, aki arra mutat rá, hogy ha a magyar kutatók a politikusok megrendeléseire várnak, akkor szinte bezárhatják a boltot: „A társadalmi hasznosulás kérdésköre elsősorban nem a tudósokon és a kutatóműhelyeken múlik. Ahol a politikai döntés-előkészítők és döntéshozók évek óta egyszerűen figyelembe sem veszik a felhalmozott kutatási eredményeket; ahol a politika oldaláról fehér holló ritkaságú egy-egy háttérkutatás vagy esettanulmány megrendelése és aztán felhasználása; ahol a támogatáspolitika gyakorlatilag nem ösztönzi a társadalmi hasznosulást; ahol a magyarországi kutatóműhelyek legtöbbször regionális bedolgozóként kezelik a határon túli műhelyeket; ahol 20 éve úgy támogatják a tudományos könyvkiadást, hogy nem a kiadandó munka szakmai színvonala, értéke a mérvadó, hanem az, ki (melyik politikai oldalhoz tartozó szerző, kiadó) a pályázó, nos: ott nehéz erről a kérdésről érdemben nyilatkozni.” (Csernicskó 2010: 209-210) Társadalmi hasznosság és haszontalanság kérdését az anyanyelvi nevelés kapcsán Szilágyi N. Sándor élesen exponálta, amikor Karácsony Sándor nyelvszemléletéről tartott előadást Debrecenben: „Mit szeretne tehát Karácsony Sándor megtanítani az iskolában? Nem okvetlenül az igeragozást. Abból indul ki, hogy a magyar gyerek tud igét ragozni. [...] Még az se biztos, hogy Karácsony azt akarná megtanítani a gyereknek, hogy hányféle határozó van a magyarban. Azt hiszem, ennek sem nehéz rájönni az okára. Tessék megmondani, mennyivel lesz egy gyerek szebb, okosabb, sikeresebb, eredményesebb az életben attól, ha álmából felköltve is meg tudja mondani, hányféle határozó van a magyar nyelvben? Mire lesz ez jó neki az életben, hol fogja ő ezt felhasználni valamire? Nyilvánvaló, hogy sehol. Akkor meg minek ezeket megtanítani? Ezt valószínűleg a gyerek is átlátja kezdettől fogva, ezért nem is érdekli nagyon, amit nyelvtanórán tanítanak neki. De többet mondok. Én nyelvész 13