Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet (Somorja, 2010)

Hasznos nyelvészet? Mi fán terem, ha terem?

Hasznos nyelvészet? Mi fán terem, ha terem?

(vagy egy »elméleti« nyelvész) tudja azt elképzelni, hogy lehetséges parancsot adnia a századosának.” Ugyanő azt is felrója, hogy mivel a strukturális/formális nyelvészet a nyelv társadalmi vonatkozásait kizárja a nyelvészetből, a „tiszta” nyelvészet következmények nélküli játékká válik. Jacob L. Mey (1985: 26) ezt így fogalmazza meg: a nyelvi és másfajta egyenlőtlenségek nem szűnnek meg attól, hogy az őket kiváltó okokat a nyelvészet szőnyege alá söprik.

Karol Janicki (2010) tucatnyi nyelv ezernél több anyanyelvi beszélőjét vizsgálta meg abból a szempontból, hogy a laikus nyelvhasználók miket tartanak a nyelvvel kapcsolatos legfőbb problémáiknak. A legtöbben a megértéssel összefüggő gondokról számoltak be, a második leggyakoribb probléma pedig a komplex nem-verbális valóság nyelvi kifejezése volt, ilyenek például az érzelmek.

A társadalmilag hasznos tudomány magyarországi helyzetét Balia László, az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézetének korábbi igazgatója, nemrég így jellemezte: „Manapság megkülönböztetünk alapkutatást, alkalmazott kutatást, kísérleti fejlesztést, kutatás-fejlesztést, de nem különbözetjük meg a hasznos kutatást a haszontalantól. A magyar adófizetők pénzén nem elsősorban magunkat kell boldogítani." (Balia 2010)

Balia László véleménye az adófizetők által finanszírozott kutatásokról szerintem megvitatható s meg is vitatandó. Viszont a magyar adófizetők pénzéről és a magyar tudományról időnként megrázóan bornírt dolgokat mondanak magyarországi politikusok, például az a gazdasági miniszter, aki szerint „Az MTA azon területeit, amelyek nem szolgálják közvetlenül a versenyképességet, a földdel kell egyenlővé tenni, mert csak porosodó iratokat gyártanak [...] A magyar tudósokkal az a gond, hogy akik meghatározók, vagy alkottak valami maradandót, már nem élnek.” (Ezt a 2005-ben előadott gondolatmenetet legutóbb Solymosi [2010: 221] idézte.)

Egy frissen megjelent kötetben, amely többek között a tudományos kutatások hasznosulását (de mondhatnánk hasznosítást is) feszegeti, ezt írja Tóth Károly:

„Csatlakozom Salat Levente megállapításához, hogy a tudományos eredmények hasznosulása elsősorban a megrendelésektől függ, ha a közélet aktív intézményi és más szereplői nem igénylik a megalapozott kutatási eredményeket, a tőlük függetlenül is létrehozott eredmények és tudás aligha számíthat arra, hogy a közélet aktorai akárcsak elolvassák azt.

Ugyanakkor minden olyan intézménynek, amely tudástranszferre rendezkedik be, kötelessége ezt az igényt generálni, »think tank« intézmény-