Tóth Károly (szerk.): Hatékony érdekérvényesítést. A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala előadásai és dokumentumai (Somorja, 2009)
Hrubik Béla: A kisebbségek helyzete az állam életében, érdekérvényesítő lehetőségek Szlovákiában és nemzetközi szinten
Hrubík Béla intézményekre és szakemberekre, hogy az érdekképviseleti munka minősége tovább javuljon. A témánál maradva: a kisebbségek helyzetét az állam életében elsősorban a törvényeknek kell garantálniuk, hiszen nem lehet egyes kormányok kényének-kedvének, szeszélyének vagy éppen jóakaratának - ez utóbbiból van a legkevesebb - kiszolgáltatni. Sajnos meg kell állapítanunk, hogy a szlovákiai magyarság jogállása jelenleg nem teszi lehetővé, hogy helyzetét az állam életében stabilnak vagy akárcsak elfogadhatónak tekintse, hiszen a már felsorolt törvényeken kívül, melyekben inkább kevésbé, mint többé van rendezve helyzete, számos olyan területen nincs rendezve jogállása, melyek meghatározóak a kisebbségi lét szempontjából. Ilyen terület a kultúra, az oktatás és az önkormányzatiság. Sajnos, az előző választási ciklusokban - amikor a szlovákiai magyarság politikai képviselete a kormánykoalíció tagja volt - sem tudtuk ezeket a törvényeket megalkotni, még csak társadalmi vitára sem bocsátottuk soha, így azok olyanok maradtak számunkra, mint a híres filmbéli nyomozó Columbo felesége, akiről ugyan mindig szó volt az egyes epizódokban, de őt magát még senki soha nem látta. Társadalmi vita nélkül pedig egy törvény csak annyit ér, amennyit a készítők fantáziája és felkészültsége megenged. Különösen érzékeny témákról lévén szó, hiszen mindannyian érezzük, hogy a kisebbségi kultúrák finanszírozása, a kulturális szakmai háttérintézményeink hiánya, a szakmai műhelyeink pénztelensége, szakembereink elvándorlása a kultúrából csak egy szegmens a sok közül, melyet egy ilyen törvénynek rendeznie kellene. Szinte ugyanez vonatkozik a kisebbségi magyar oktatási rendszerre az óvodától egészen az egyetemig, a szakmai háttérintézmények és képzések hiányával és a pedagógusok ellehetetlenítésével egyetemben. Ebben a helyzetben e törvények előkészítetlensége, társadalmi vitájának hiánya nélkül felelős szlovákiai magyar politikusként, politikai vezetőként kijelenteni, hogy a szlovákiai magyarság tulajdonképpen már rendelkezik oktatási és kulturális önkormányzatisággal, legalább akkora cinizmus, mint amikor a szlovák nyelvtörvény módosításának kapcsán a beterjesztők a finnországi svédek példáját hozzák fel a módosítás okául. Azzal többé-kevésbé egyetért mindenki a társadalmi életünk alakítói közül, hogy a szlovákiai magyarok jogállását egy átfogó kisebbségi törvény keretein belül kellene rendezni, melynek részei kell, hogy legyenek az előbbiekben kifejtett törvények. Az is nyilvánvaló számunkra, hogy a jelenlegi kormánykoalíció egy ilyen törvényt hogyan fogadna. Azt viszont senki sem akadályozza, hogy a törvény előkészületei, társadalmi, szakmai vitája elkezdődjön vagy a nyilvánosság előtt történjen, hogy ennek európai kereteket adjunk, hogy olyan modelleket, mint a finnországi svéd kisebbségét vagy a dél-tiroli német kisebbségét ne ismertethessük meg a többségi nemzet e témában sokszor félrevezetett tagjaival.
