Tóth Károly (szerk.): Hatékony érdekérvényesítést. A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala előadásai és dokumentumai (Somorja, 2009)

Hrubik Béla: A kisebbségek helyzete az állam életében, érdekérvényesítő lehetőségek Szlovákiában és nemzetközi szinten

Mi nem elégedhetünk meg azzal, hogy a Szlovák Nemzeti Párt elnöke vagy alelnöke szétnéz Zsolna vagy Csaca főterén, és azt mondja, hogy olyan jogok, mint amilyeneket mi kérünk, nincsenek Euróbában sehol. Ösz­­sze kell hangolnunk a munkánkat, civileknek, politikának, szakmának, kü­lönben elveszünk, elfogyunk, és nemsokára nemzeti közösség helyett egy elfelejtett, önmagát megtagadó kisebbsége leszünk Európának. A kilenc­ven évvel ezelőtt született Ady Endre sorai jutnak eszembe. „Elveszünk, mert elvesztettük magunkat." Hosszú elemzésre adhatna okot az anyaor­szággal való kapcsolatunk is, annak jelenlegi helyzete, melynek politikája nagyrészt oka és meghatározója jelenlegi sorsunknak, mindennapi életünk­nek. Ide tartozik azoknak a forrásoknak az ésszerűbb kihasználása is, me­lyek éppen közösségünk támogatására, nemzeti identitásunk megőrzése érdekében érkeznek hozzánk. De most látjuk, érezzük annak a hiányát, hogy a termékenyebb, lehető­ségekben gazdagabb éveket nem használtuk ki arra, hogy létrehozzunk egy olyan szlovákiai magyar közalapítványt, melynek köszönhetően jobban vé­szelhetnénk át ezeket a nehéz éveket. Tisztelt jelenlévők! Az előadásom elején feltettem a kérdést: vajon a jelenlegi szlovákiai ér­telmiségnek, politikai és társadalmi elitnek van-e valamilyen alternatívája a szlovákiai magyarság sorsának jobbra fordítása érdekében? Apró részle­tekbe nem mennék bele ennek a kérdésnek a boncolásakor, mert ugyan­abba a csapdába esnék, mint amit én is kifogásoltam előadásomban, hogy társadalmi és szakmai vita nélkül legfeljebb az álmainkat tudjuk felvázolni egymás előtt. Egyet viszont biztosan megállapíthatunk. A velünk, Dél-Szlo­­vákiában élő mintegy egymillió szlovák vagy más nemzetiségű állampolgárt a mindenkori szlovák kormány mellőzése éppúgy sújtja, mint az itt őshonos magyarságot. Ha nincs út, ha nincs munka, ha nincs infrastruktúra, ha nin­csenek ipari parkok, akkor a velünk együtt élőknek sincsenek. Ezen belül is, ha végignézünk Dél-Szlovákián, láthatjuk, hogy más problémákkal küsz­ködik, másféle fejlődési fokon és másmilyen természeti és emberi forrá­sokkal rendelkezik a Csallóköz, másokkal a Palócföld vagy Gömörország, másokkal a Bodrogköz és az Ung-vidék. Nem beszélve arról, hogy pusztán ezen területek együttes említése önmagában is ellenérzéseket vált ki min­den szlovák párt, legyen az ellenzéki vagy kormánypárt, részéről. Nincs te­hát más út, mint olyan tervezeteket készíteni, olyan közösen irányított, kü­lönlegesjogállású, multikulturális gazdasági övezetek létrehozásáról elgon­dolkodnunk, mely övezeteket együtt, a velünk egy régiókban élőkkel irányít­hatunk, önigazgathatunk, fejleszthetünk, tervezhetünk mindnyájunk hasz­­nára. Lehet, hogy ettől oldódnának a görcsök, nem vetődne állandóan az ország területi épsége megbomlásának réme az arcunkra, és ez még a je-À kisebbségek helyzete az állam életébe

Next

/
Oldalképek
Tartalom