Tóth Károly (szerk.): Hatékony érdekérvényesítést. A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala előadásai és dokumentumai (Somorja, 2009)
Hrubik Béla: A kisebbségek helyzete az állam életében, érdekérvényesítő lehetőségek Szlovákiában és nemzetközi szinten
Mi nem elégedhetünk meg azzal, hogy a Szlovák Nemzeti Párt elnöke vagy alelnöke szétnéz Zsolna vagy Csaca főterén, és azt mondja, hogy olyan jogok, mint amilyeneket mi kérünk, nincsenek Euróbában sehol. Öszsze kell hangolnunk a munkánkat, civileknek, politikának, szakmának, különben elveszünk, elfogyunk, és nemsokára nemzeti közösség helyett egy elfelejtett, önmagát megtagadó kisebbsége leszünk Európának. A kilencven évvel ezelőtt született Ady Endre sorai jutnak eszembe. „Elveszünk, mert elvesztettük magunkat." Hosszú elemzésre adhatna okot az anyaországgal való kapcsolatunk is, annak jelenlegi helyzete, melynek politikája nagyrészt oka és meghatározója jelenlegi sorsunknak, mindennapi életünknek. Ide tartozik azoknak a forrásoknak az ésszerűbb kihasználása is, melyek éppen közösségünk támogatására, nemzeti identitásunk megőrzése érdekében érkeznek hozzánk. De most látjuk, érezzük annak a hiányát, hogy a termékenyebb, lehetőségekben gazdagabb éveket nem használtuk ki arra, hogy létrehozzunk egy olyan szlovákiai magyar közalapítványt, melynek köszönhetően jobban vészelhetnénk át ezeket a nehéz éveket. Tisztelt jelenlévők! Az előadásom elején feltettem a kérdést: vajon a jelenlegi szlovákiai értelmiségnek, politikai és társadalmi elitnek van-e valamilyen alternatívája a szlovákiai magyarság sorsának jobbra fordítása érdekében? Apró részletekbe nem mennék bele ennek a kérdésnek a boncolásakor, mert ugyanabba a csapdába esnék, mint amit én is kifogásoltam előadásomban, hogy társadalmi és szakmai vita nélkül legfeljebb az álmainkat tudjuk felvázolni egymás előtt. Egyet viszont biztosan megállapíthatunk. A velünk, Dél-Szlovákiában élő mintegy egymillió szlovák vagy más nemzetiségű állampolgárt a mindenkori szlovák kormány mellőzése éppúgy sújtja, mint az itt őshonos magyarságot. Ha nincs út, ha nincs munka, ha nincs infrastruktúra, ha nincsenek ipari parkok, akkor a velünk együtt élőknek sincsenek. Ezen belül is, ha végignézünk Dél-Szlovákián, láthatjuk, hogy más problémákkal küszködik, másféle fejlődési fokon és másmilyen természeti és emberi forrásokkal rendelkezik a Csallóköz, másokkal a Palócföld vagy Gömörország, másokkal a Bodrogköz és az Ung-vidék. Nem beszélve arról, hogy pusztán ezen területek együttes említése önmagában is ellenérzéseket vált ki minden szlovák párt, legyen az ellenzéki vagy kormánypárt, részéről. Nincs tehát más út, mint olyan tervezeteket készíteni, olyan közösen irányított, különlegesjogállású, multikulturális gazdasági övezetek létrehozásáról elgondolkodnunk, mely övezeteket együtt, a velünk egy régiókban élőkkel irányíthatunk, önigazgathatunk, fejleszthetünk, tervezhetünk mindnyájunk hasznára. Lehet, hogy ettől oldódnának a görcsök, nem vetődne állandóan az ország területi épsége megbomlásának réme az arcunkra, és ez még a je-À kisebbségek helyzete az állam életébe
