Tóth Károly (szerk.): Hatékony érdekérvényesítést. A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala előadásai és dokumentumai (Somorja, 2009)
Hrubik Béla: A kisebbségek helyzete az állam életében, érdekérvényesítő lehetőségek Szlovákiában és nemzetközi szinten
18 Hrubŕk Béla polgárságról Magyarországon, belépés az EU-ba és a NATO-ba; a Selye János Egyetem megalakulása, majd Robert Fico katasztrófakormányának megalakulása, ami azóta beigazolódott, és egyre jobban beigazolódik. Fábry Zoltán szavaival élve az a fajta ideológia, amit a jelenlegi kormány képvisel, egyfajta „rasszista materializmus”. Különösen aggasztó Maiina Hedvig ügye, a Beneš-dekrétumok körüli hisztériakeltés, valamint a dunaszerdahelyi futballmeccsen történt brutális, indok nélküli rendőri beavatkozás. Azt hiszem, abban mindnyájan egyetértünk, hogy amíg ki-ki a maga helyén, a maga lehetőségeit megvizsgálva nem tart egy belső leltárt az elmúlt közel húsz évről, addig nagyon nehéz lesz megtalálni azt a közös hangot, közös utat, amely a szlovákiai magyarság egységes fellépéséhez vezet, legalábbis a mindnyájunkat érintő kérdéseket illetően. A jövőbeni helyünk megrajzolása, felvázolása sem történhet meg anélkül, hogy meg ne értenénk vagy meg ne próbálnánk érteni az elmúlt húsz év történéseit, az ebben a húsz évben betöltött társadalmi helyünket, az elért eredményeket vagy a véglegesen elmulasztott lehetőségeinket, melyek között kétségkívül a legnagyobb az 1994-es komáromi nagygyűlés eredeti céljának a meghiúsulása volt. Minden beszámolónak és mérlegvonásnak azonban egyetlen célt kell követnie, ha az ilyen jellegű kerékasztaloknak és összejöveteleknek a jövőben is kiemelt hangsúlyt szeretnénk adni, mégpedig azt, hogy megoldást, kiutat találjunk abból helyzetből, melybe a szlovákiai magyarság - lehet, hogy saját maga által is, de többnyire önhibáján kívül - került. Amikor ennek a kerékasztalnak a megszervezésébe belefogtunk, és minden eddigi fenntartásom ellenére én magam is bekapcsolódtam a szlovákiai magyarság legnagyobb civil szervezete, a Csemadok nevében, tettem azt azért, mert én is pontosan érzékelem és látom ugyanazt, amit szerintem minden normális magyar ember lát ebben az országban, hogy a helyzetünk napról napra rosszabb, folyamatosan szűkítik vagy szűkíteni fogják jogainkat, és a társadalmi, civil szervezeteink, intézményeink közös összefogása, céljainak egyértelmű megfogalmazása nélkül kiüresítik mögülünk, szembeállíthatják velünk politikai érdekképviseletünket, amire már történtek nemegy esetben kormányzati utalások. Majd a következő lépés a civil szféra ellehetetlenítése és teljes leépítése lesz, mely a diktatúrára hajlamos kormányokra oly jellemző. Erre utaló lépések is történtek már. Tiltakozásunk eredménye, hogy a kérdés el lett napolva. Elfelejtve azonban nem. Az, hogy ma itt együtt ülünk sokan olyanok, akik az elmúlt években nem kerestük vagy nem is akartuk keresni az utat egymáshoz, mindenféleképpen jelzi, nagy a baj, és hogy ezt felismertük, a józan és tárgyilagos eszmecsere lehetőségét vetíti előre számomra. Flogy ennek a kerékasztalnak milyen lesz a jövője, az ma itt mindenkitől függ, aki érdemben és értelemben fel tud nőni a felismeréshez, túl kevesen vagyunk már a szélmalomharchoz.
