Tóth Károly (szerk.): Hatékony érdekérvényesítést. A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala előadásai és dokumentumai (Somorja, 2009)
Melléklet
122 Melléklet vétségének (SZMPSZ) alapszervezetei, a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének (SZMSZSZ) a küldöttei, az MKP képviselői, a régióban működő ifjúsági klubok vezetői, avállalkozók és természetesen a Csemadok alapszervezetei. Négy közösségi fórum megszervezésére került sor: 2004. február 7-én Nagyfödémesen, 2005. március 4-én Vezekényen, 2006. április 22-én Deákiban és 2006. október 28-án Vízkeleten. Az értekezések, elemzések kiindulópontként konkrét statisztikai adatok feldolgozását igényelték. 2. A statisztikai adatok árnyékában A rideg statisztikai adatok kevésbé megnyerők, de ebben az esetben is nélkülözhetetlenek egyrészt a problémák, jelen esetben a mesterséges asszimiláció mélységének vagy egyáltalán jelenlétének megállapításánál, másodsorban a követendő stratégiák megtervezésénél. A mai Dél-Szlovákiai, s benne a Mátyusföld kompakt nemzeti egységének államilag tervezett megbontása az első csehszlovák földreform bevezetésére, realizálására vezethető vissza. Célunk nem a földreform elemzése, de megemlítése nélkül kevésbé érthetőek azok a folyamatok, amelyek következtében nap mint nap hadakozunk önmagunkkal, egymással, s egyre inkább lépéshátrányba kerülünk: taktikai repertoárunk hiányos, egy rövid vagy hosszabb távú stratégia meg pláne. Mátyusföldön 12 kolónia keletkezett állami vagy más támogatással. Az egyik nagy kolónia Szene három majorságának területén, majd Nagyfödémes, Tallós, Nádszeg, Tornóc, Nemeskosút a célpont. Vajon miért? Szenchez, Tornóchoz közel a nyelvhatár. A többi kompakt magyar nemzetiségű település. Tegyük még hozzá, hogy Farkasdon, Nagyborsán, a Taksony melletti Pallócmajorban, Hidaskürt mellett 2-3 telepes kapott juttatást az Esterházyak, Pálffyak, Hunyadiak vagy a Károlyiak birtokán. Összesen 353 telepes család került Mátyusföld 16 településére. Ha figyelembe vesszük a korabeli viszonyokat: egy-egy családban átlagban 3-4 gyermek volt, összesen megközelítően 1410-1760 személyről lévén szó. A folyamat természetes következménye a Szlovák Liga iskolákat építő, üzemeltető tevékenysége. Tallóson, Švehlovóban, Újvilágban, Hurbánfalván, Diószegen, Úrföldön, Nemeskosúton, Felsőszeliben, Taksonyon, Vízkeleten szlovák tanítási nyelvű alapiskolákat szervezett, épített; Galántán polgári iskolát. A szlovenszkói (dél-szlovákiai) magyarság szerencséjére értelmiségétől, elsősorban pedagógusaitól nem fosztatott meg. Az igaz, hogy a csehszlovák nyelvből vizsgázniuk kellett, de a pedagógusok heti órakeretében sze-
