Hardi Tamás - Tóth Károly (szerk.): Határaink mentén. A szlovák-magyar határtérség társadalmi-gazdasági vizsgálata (2008) (Somorja, 2009)
Lampl Zsuzsanna - Hardi Tamás: Ingázó munkavállalás
Ingázó munkavállalás 143 kások, a nó'k a betanított munkások. S ezen a ponton újra érvényesülhetne az iskolázottság hatása, hiszen korábban említettük, hogy a férfiak iskolázottabbak a nőknél, de nem érvényesül. Még a férfiaknál sem - a mintában a kevésbé iskolázott férfiak többet keresnek az iskolázottabbaknál. Hogy ez véletlen-e, vagy pedig Magyarországon az iskolázottságnak a felsorolt munkák esetében nincs jelentősége, nyitott kérdés. A nettó havi jövedelem kihat a spórolási lehetőségekre. Azok közül, akik 75 ezer Ftnál kevesebbet keresnek, nagyjából csupán minden ötödik (18%) tud félretenni, a 75 ezer Ft-nál többet keresők közül viszont minden negyedik. Az összefüggés a másik oldalról megközelítve is érvényes: a takarékoskodni tudók kétharmada keres 75 ezer Ft-nál többet, egyharmaduk 75 ezer Ft-nál kevesebbet. A fogyasztás Szlovákiában koncentrálódik. Felsoroltunk 13 területet a napi élelmiszer-bevásárlástól egészen a turisztikai szolgáltatásokig, s egyértelműen kiderült, hogy ezeket szinte kizárólag lakóhelyükön vagy a környező nagyvárosban (amely a lévaiak és az ipolyságiak esetében egyben lakóhelyük is) veszik igénybe. Magyarországot elvétve említették, s akkor is csak a turisztikai szolgáltatások és a vendéglátóhelyek kapcsán. VÉLEMÉNYEK, TAPASZTALATOK A megkérdezettek többsége a magyarországi munkahellyel kapcsolatban nem emlit sem pozitív, sem negatív megkülönböztetést. Ugyanakkor 28%-uk említett olyan dolgokat, amelyeket a pozitív megkülönböztetés kategóriájába soroltak. Pedig, ha elolvassuk a megjegyzéseiket, rájövünk, hogy igazából nem is pozitív diszkriminációról, hanem sokkal inkább emberségről, barátságos hozzáállásról és a jól végzett munka elismeréséről tanúskodnak. „Értékelik a munkást, a munkáját”, „segítőkészek és emberszeretők”, „kedvesek, közvetlenek”, „mindenki köszön mindenkinek”, „nagyon szeretnek a magyar lányok és a főnököm a jó munkámért”, „a magyarok kedvesebbek, szimpatikusabbak”, „tudják értékelni a munkámat szóban és pénzben is” stb. Erre minden negyedik munkavállaló felfigyel, amiből arra következtethetünk, hogy számukra korábban nem ez volt a természetes, nem ilyen munkahelyi légkörhöz szoktak. Ugyanakkor a válaszadók 30%-a negatív megkülönböztetést is tapasztal. Ez leginkább abban nyilvánul meg, hogy szerintük a magyarországiak nem szeretik a szlovákokat, s mivel őket is annak tekintik - bár ők nem azok, hanem szlovákiai magyarok —, őket sem szívlelik. E téren persze nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a válaszadók 9%-a a munkahelyén, közvetlen munkája során szlovákul szól egymáshoz, mely alapján a magyarországiak a „nyelvében él a nemzet” egyébként ez esetben is jogos feltételezéséből kiindulva, szlováknak tartják őket (ezzel nem azt akartuk mondani, hogy akkor megbocsátható az utálatos magatartás). Továbbá a magyarországiak attól félnek, hogy a „szlovákok” elorozzák előlük a munkát. „Betolakodónak hívtak, szlováknak neveztek”, „letótoztak”, „nehéz a beilleszkedés, éreztetik veled, hogy szlovák vagy”, „szlovák állampolgárként több az elvárás”, „a szlovákokra hagyják a nehezebb munkát” stb. Mindent összevetve az ingázók 56%-a szembesült valamilyen problémával magyarországi munkavállalása során. A problémák sokrétűek: ilyen maga az ingázás (16%), a családi kapcsolatok sérülése a távoliét miatt (6%), de leginkább a munkahelyi beilleszkedés, amellyel minden negyedik válaszadónak volt ilyen-olyan gondja. Egyrészt főleg az eltérő munkakultúra és munkahelyi elvárások miatt (6%), másrészt az általában eltérő szokások és gondolkodásmód miatt (10%), s újra említették a negatív diszkriminációt is (6%). Minden bizomiyal ezek a tapasztalatok is közrejátszanak a munkavállalói szándék jövőbeli alakulásában. Abban, hogy aránylag alacsony (30%) a hosszú távon/véglegesen Magyarországon dolgozni akarók részaránya, s abban, hogy a munkavállalók 94%-a nem
