Hardi Tamás et al. (szerk.): Magyar-szlovák agglomeráció Pozsony környékén (Győr-Somorja, 2010)
Baj Gabriella: A területhasználat átalakulása
200 Baj Gabriella A területhasználat átalakulása és az urbanizáció következtében megnövekedett e térségekben az árvízveszély, ami a vizek minőségére és ökológiai állapotára is kedvezőtlen hatással van. A Duna árterében a mellékágrendszerek árvízlevezető sávjait jó néhány helyen felszámolták, ami számos problémát eredményezett: a hordalékok övzátonyokat képeztek, a hullámtér feltöltődött, a meder megsüllyedt. A gyepterületek - területileg differenciált - mérséklődése különösen természetvédelmi szempontból kedvezőtlen, mivel az állandó füves területek számos védett, ritka faj számára biztosítanak élőhelyet. A vonalas infrastruktúra bővülése (pl. intenzív autópálya építés) az élőhelyek feldarabolódásával járt. A megye területhasználatának gazdálkodásáról összességében elmondható, hogy belső struktúrája kedvező: csökkennek a mezőgazdasági hasznosítás nélküli földterületek, az erdőterületek, a halastavak és a szántóterületek nagysága viszont nő. Az egyre növekvő urbanizációs igények és terhek mellett mind nagyobb hangsúlyt kap a környezet védelme, a tájkép megőrzésének fontossága. 2.1. A Dunakiliti duzzasztómű A megye területhasználatában a legjelentősebb változásokat a Dunán épített vízi műtárgyak okozták. A térség legnagyobb és legjelentősebb vízi térformálója a Dunakiliti duzzasztómű, amelynek építése 1984-ben kezdődött meg a korábbi Bős-Nagymaros Vízlépcső részeként, de szerződésszegés miatt nem üzemel eredeti rendeltetése szerint. A Bős-Nagymaros Vízlépcső megépítésére Csehszlovákia és Magyarország 1977-ben államközi szerződést kötött, melyet a határidőket illetően 1984-ben a két fél módosított. A szerződés intézkedik a fő létesítmények 50-50%-os tulajdonjogáról, a költségek és hasznok egyenlő arányú megosztásáról, az üzemeltetés alapelveiről, az országhatárra vonatkozó megállapodásokról, valamint az irányítási és jogi szabályozásról. Az építkezés a terveknek megfelelően 1989-ig folyt, ekkor a magyar kormány először a nagymarosi vízlépcső építését, majd a hősinek magyar kivitelezésben épülő munkáit és az elkészült létesítmény üzembe helyezését felfüggesztette. A másik fél azonban tovább építkezett, 1992-ben üzembe helyezte a „C” variáns ideiglenesnek mondott létesítményének első részét. Magyarország e méltánytalan és nem jogszerű magatartás kivizsgálását kérte a Hágai Nemzetközi Döntőbíróságtól. Ebben az időszakban a két fél ellentétes módon építkezett: a magyar fél lebontotta a nagymarosi körtöltést, a szlovák fél pedig tovább építette a „C” variánst. Az utóbbi elkészülésének a következménye, hogy a magyar területen megépült létesítmények nem vettek részt a bősi erőmű üzemeltetésében. A magyar oldalon lévő tározótöltést a Duna bal partján megépült tározótöltés váltotta ki (www.dunakiliti.hu). A bősi erőmű kétkamrás hajózsiliprendszerrel és nyolc turbinával rendelkezik. A tervek szerint a dunakiliti duzzasztóműnek biztosítania kellett volna a bősi erőmű részére a turbinák üzemeltetéséhez szükséges duzzasztási szintet, le kellett volna vezetnie a dunai árvizeket, valamint biztosítania kellett volna az Öreg Duna vízellátását is a tározótóból. Ideiglenes feladata lett volna a hajóforgalom átzsilipelése addig, amíg az üzemvíz csatornában nem alakul ki a hajóforgalom levezetéséhez szükséges duzzasztási szint, illetve amig a létesitményrendszer üzembe helyezési próbái folynak. A duzzasztómű jelenleg a Duna 1843,0 fkm-ben épült fenékküszöb segítségével a Szigetköz hullámterében a vízpótlás fő műtárgya, emellett árapasztó szerepe is van. A fenékküszöb 1995 júniusában készült el, és hatására az 1843,0 és az 1852,0 fkm közötti Duna-szakaszon a vízszint megemelkedett és a dunakiliti duzzasztóművel részlegesen szabályozhatóvá vált. A vízszint megemelésével a duzzasztott térből kiágazó két mellékágon keresztül az 1845,4 és az 1845,9 fkm-ben lehetővé válik a hullámtéri mellékágrendszer gravitációs vízpótlása, amely elegendő vízhozamot biztosít a rendszernek. A vízmű eredeti szerepét ma nem tölti be, de a szigetközi vízpótlás kulcsműtárgyává vált.
