Hardi Tamás et al. (szerk.): Magyar-szlovák agglomeráció Pozsony környékén (Győr-Somorja, 2010)
Somlyódyné Pfeil Edit: Közigazgatási eszközök a szuburbanizáció hatásainak kezelésére a pozsonyi agglomeráció területén
134 Somlyódyné Pfeil Edit sainak a lakóhelyül szolgáló önkormányzatok vonatkozásában való rendezése egyelőre nem jutott nyugvópontra. A nyitva álló kérdések állami szintű kezelése elkerülhetetlen, mivel a határon átnyúló mobilitásnak súlyos következményei lehetnek az állampolgárokra nézve. Ugyanis egy másik határrégióban, Belgium-Hollandia viszonylatában látható, hogy abban a pillanatban, amikor adott állam polgára egy szomszédos országból visszaingázóvá válik, a lakhelyváltoztatás következtében hazájában elveszti jogát a munkanélküli segélyre, a gyermekek után járó támogatásokra, továbbá az egészségbiztosítás nyújtotta szolgáltatásokra. Míg Svédország és Dánia már együttműködik a várandósság kezelésében, a nyugdíj folyósításában, a rövid ideig tartó betegségek esetében (Nerb et al. 2009, 52). Világosan látszik, hogy államközi rendezést igénylő kérdésekről van szó, az ingázók államának támogatottsága hiányában a problémák nem orvosolhatók. Sajnos, nincs ez másképpen az önkormányzati közszolgáltatások igénybevételének szabályozási feltételeit illetően sem. Ha azt állítjuk, hogy a régi uniós tagállamok közötti határrégiókban sem működik minden zökkenőmentesen, akkor a régi és az új tagállamok viszonylatában - ahol a kooperáció jóval rövidebb múltra tekint vissza -, még kevesebb példaértékű szabályozási megoldás találunk. A német-lengyel határtérségben létrejött eurorégió egyrészt az önkormányzatok, valamint a civil szervezetek, másrészt a lengyel vajdaságok és a német tartományok együttműködését szentesíti. Bár mind több lengyel költözik Németországba és megfordítva, az ún. Odera-partnerség csupán a kialakulás fázisában van. A német partner elsősorban arra hívja fel a figyelmet, hogy a lengyel állam túlzott centralizáltsága, a központ félelme attól, hogy az együttműködéshez szükséges kompetenciákkal ruházza fel a helyi és regionális önkormányzatokat, gyakorlatilag a működőképességtől fosztja meg a régiót. Noha Lengyelország végrehajtotta a regionalizációt és regionális önkormányzatokká emelte a vajdaságokat, mégis autoritásbeli és felhatalmazásbeli hiány tapasztalható lengyel oldalon. A német fél nemrég nyomatékosította, hogy kizárólag abban az esetben van reális jövője az Odera-partnerségnek, ha a varsói kormány az iránta való érdekeltségét egyértelműen megnöveli és kifejezésre juttatja. Ugyanis politikai akarat és „fentről jövő nyomás” hiányában a lengyel-német határrégió nem fogja tudni kihasználni fejlődési lehetőségeit (Franzke 2009). Természetesen jó példák mindenütt találhatók, azonban speciális megoldások nem visznek közelebb a szabályozást igénylő kérdések rendezéséhez. Megemlíthető az EUREGIO EGRENSIS a német-cseh határövezetben, melynek együttműködési alapjai, szokatlan módon, már 1992-ben megszülettek. Itt működik a közoktatás szférájában egy diákcsereprogram, ami a bajor-cseh vendégtanév (Bayerisch-Tschechische Gastschuljahr) elnevezést viseli, és amelynek égisze alatt a két ország tanulói egy-egy tanévet kölcsönösen egymás gimnáziumaiban tölthetnek. A pályázati rendszerbe az eurorégióban részt vevő önkormányzatok gimnáziumai kapcsolódnak be, azonban az ösztöndíjrendszerként fölépített tanulói csereprogramot jobbára bajor állami forrásokból, továbbá szponzorációból finanszírozzák (Das Schulsystem... 2006). A program nyilvánvalóan hozzájárul ahhoz, hogy a két nép jobban megismerje egymást, a regionális identitás erősödéséhez, de nem avatkozik bele a közoktatás rendszerébe, következésképpen nem tud követendő példát szolgáltatni. Bár szakmai álláspont szerint az EU új tagállamai között meglehetősen alacsony a határon átnyúló ingázás, az ellenpéldák sorában ott találjuk a magyar-szlovák határszakaszt, aminek sajátos problématerülete van. Az eddigieket összegezve egyértelmű, hogy a Magyarországra átköltöző, majd hazájukba visszaingázó szlovákok státuszának rendezése elképzelhetetlen a központi állam szerepvállalása nélkül. A mobilitás felvetette kérdésekben állami szintű szabá
