Hardi Tamás et al. (szerk.): Magyar-szlovák agglomeráció Pozsony környékén (Győr-Somorja, 2010)
Somlyódyné Pfeil Edit: Közigazgatási eszközök a szuburbanizáció hatásainak kezelésére a pozsonyi agglomeráció területén
Közigazgatási eszközök a szuburbanizáció hatásainak kezelésére...133 A két terminológia kapcsán a migrációelméletben kidolgozott „taszító és vonzó tényezők” működnek közre (Lee 1972). Esetünkben leginkább a vonzó hatás értelmezhető, amikor a magasabb elérhető jövedelem vagy a jobb életkörülmények vonzzák az embereket a határ túloldalára. Ily módon az EB vizsgálata a visszaingázás folyamatait is nyomon követi, amivel összefüggésben megállapítja, hogy azt leginkább a lakáspiac fejlődése motiválja a határ menti régiókban, ahol a napi ingázás az elterjedt forma. Ez jellemzi a Dánia és Svédország közötti mobilitást is, mely pregnáns példája a visszaingázásnak. Az alacsonyabb ingatlan- és bérlakásárak, valamint az alacsonyabb lakhatási költségek motiválják a dánokat abban, hogy Svédországba települjenek Koppenhágából, majd naponta visszautazzanak dolgozni saját hazájukba. Tehát a szituáció meglehetős hasonlóságot mutat a Pozsonyi agglomerációban zajló folyamatokkal, azonban a dán-svéd határrégióra vonatkozó együttműködés 1993-ból datálódik, mely átfogja a regionális és nemzeti hatóságok részvételét is. A hosszú múltnak köszönhetően a mobilitás infrastrukturális és közlekedési akadályai elhárultak 2005-ben, amikor megnyitották az 0resund hidat, amely összekapcsolja Koppenhágát Malmövel, s ami közvetlen serkentő hatást gyakorol a határon átnyúló ingázásra. A híd új lehetőséget biztosít az üzleti és oktatási célú ingázás számára, amit a Dániában elérhető magasabb bérek ellentételeznek. Következésképp a napi ingázók száma háromezerről gyors léptekkel felemelkedett 20 ezer fő közelébe (Nerb et al. 2009, 79). A határon átnyúló mobilitás vizsgálatának fontos csomópontját alkotja az akadályozó tényezők vizsgálata, ami a következőket, illetve azok hiányát foglalja magában: a megfelelő nyelvtudás, az információk elérhetősége, az infrastruktúra kiépítettsége, a szakképesítések elismerése, a társadalombiztosítás megoldottsága, a nyugdíjak folyósításának lehetősége, a mentalitásbeli és az adózási rendszerbeli különbségek. Megállapítható, hogy a felsorolt területeken minden egyes határrégióban speciális a helyzet, s a megoldások is csak egyedileg kereshetők az érintett államok nemzeti jogai által megszabott keretek között. Rögzíthető, hogy például az adózás kérdése határon átnyúló relációban általában komplikált, s kevés ország rendezte ezt a kérdést a határ viszonylatában. Ha mégis, akkor a tapasztalatok szerint az inkább hátrányosan, mint előnyösen érinti az ingázókat. A spanyol-francia szabályozás szerint a határ tíz kilométeres sávjában dolgozók saját országukban kötelesek adózni, s magas adót fizetnek, ami hátráltatja a határon átnyúló mobilitást. Hasonlóképp finn-észt viszonylatban az időszakosan Finnországban munkát vállalók magas adótételek alá esnek. A holland-német és az angol-ír határrégiókban az érintetteknek mindkét állam adóhatósága számára adóbevallást kell benyújtaniuk (Nerb et al. 2009, 79). Az új lakóhelyet választó visszaingázó munkavállalók tekintetében fontos kérdés, hogy a választott másik országban milyen módon tudnak különféle közszolgáltatásokban részesülni, akár az állam, akár a lakhelyet jelentő önkormányzat által nyújtott közszolgáltatásokban. A példaként említett dán-svéd határrégióban is feszültséget kelt az érintett önkonnányzatok költségvetéseit érintő egyensúlytalanság, mivel az ingázás fő iránya a dánok Svédországba költözése következtében Dánia. Ennek kezelésére a két állam között létrejött egy szerződés a Svédországnak fizetendő kompenzációról. Ez azonban nem oldotta meg a problémát, mivel a svéd oldalon élő munkavállalók jövedelmük után túlnyomórészt Dániában adóznak, miközben a lakhelyükön veszik igénybe a közszolgáltatásokat. Viszont a helyi adóztatási szabályoknak a határon átnyúló ingázásra figyelemmel történő alkalmazásában komoly fennakadásról lehet olvasni. Noha a bemutatott példában sikeres határon átnyúló együttműködésről van szó, aminek kiemelkedő tárgyát képezi a biotechnológiai szektor, az 0resund munkaerőpiac, a Koppenhága-Malmö egyesített kikötő stb., mindezek ellenére a határon átnyúló mobilitás hatá-
