Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Tanulmányok - Sándor Anna: Arany Albert László nyelvészeti tevékenységéről
ARANY ALBERT LÁSZLÓ NYELVÉSZETI TEVÉKENYSÉGÉRŐL alkotása. Nyelvészeti jelentőségén túl pedig ismertté tette Kolon község nevét, s ezáltal növelte lakóinak önérzetét. Magával a művel több jeles nyelvészünk is foglalkozott már, de az első vélemény majdnem egy évtizedet váratott magára, hiszen csupán 1953-ban jelentek meg a művel kapcsolatos észrevételek (Bárczi 1953, 71). Ennél részletezőbb elemzést nyújt Deme László A magyar nyelvjárások néhány kérdése című művében (1953, 24-26), majd időbeli sorrendben ezt követi Sima Ferenc (1968), Szépe György (1970), Imre Samu (1971) és Kázmér Miklós (1974) ismertetése, (ez utóbbiak már az Arany-monográfia második kiadását követően [Bloomington-Hága 1967] jelentek meg). Kázmér foglalja össze a legalaposabban a könyvvel kapcsolatos magyar és külföldi ismertetéseket és bírálatokat (1974, 216-217). Ezután a legújabb dialektológia tankönyvnek a nyelvjárásleírás módszertani kérdéseinek fejezetében olvashatunk róla (lásd Kiss 2001, 83-84). Jómagam mindkét kiadványomban (lásd Sándor 2000, 2004) foglalkoztam Arany munkájával. Az előbbiben főleg a koloni nyelvjárás változására és használatára utaló társadalmi összefüggések leírása vonzotta figyelmemet, hiszen köztudomású, hogy a strukturalista módszer elmélete és gyakorlata, amelyet Arany e munkájában alkalmazott, a nyelvi jeleket a külső tényezőktől és a beszélőktől elvonatkoztatva, csupán az ábrázolási funkció szempontjából vizsgálja, mégis találkozhatunk benne néhány olyan utalással, amelyek az egyes nyelvjárási jelenségek életkori, nem- és műveltségbeli kötöttségére vonatkoznak (13). Ezekkel kapcsolatban megjegyzi, hogy a nyelvtudomány nem mellőzheti teljes mértékben a fonológiailag irreleváns változatok vizsgálatát, különösen akkor nem, ha ezek „jellemeznek egy-egy közösségi csoportot, nemzedéket, tehát ha szűkebb értelemben is, de közösségi érvényűek” (12). Sőt e változatok jövőbeni leírását sem zárta ki teljesen, de úgy vélte, hogy ahhoz még hiányzik a kellő mennyiségű, megbízható nyelvi korpusz. Az utóbbiban pedig a nyelvföldrajzi jellegű észrevételeit emeltem ki. Arany A. László munkája tulajdonképpen két nagyobb, viszonylag önálló szerkezeti egységből áll. Az elsőben az elméleti-módszertani kérdésekhez kötődő alapfogalmakat tisztázza. Az általános nyelvészeti részben a munka strukturalista szemléletéből kiindulva öszszefoglalja a saussure-i alapelveket és -fogalmakat, mint pl. a nyelv (langue) és a beszéd (parole) fogalmát, a nyelvijei kettős tagoltságát (jelölő - signifiant, jelölt - signifié). A nyelvi jel három funkciója közül - ábrázoló, kifejező, felhívó - Kari Bühler elméletét követve az ábrázoló funkciót tartja elsődlegesnek, bár elfogadja, hogy „szükség szerint uralkodó jelentőségű (domináns) lehet a másik két funkció is” (11). Az általános nyelvészeti részt követően a dialektológia alapkérdéseit, a nyelvföldrajz és a nyelvjárásleírás módszereit, majd Kolon nyelvjárásának irodalmát ismerteti. A második fő részben a koloni nyelvjárás fonológiai leírását olvashatjuk. Megismerhetjük a koloni magán- és mássalhangzós fonémarendszert, illetőleg az egyes fonémák szerepét a különböző morfématípusok felépítésében, valamint a disztinktív ellentétek feloldását. Az utolsó fejezetekben a koloni nyelvjárás fonológiai statisztikájáról és morfonológiájáról olvashatunk. A fonológiai statisztikán belül a szerző megvizsgálja a koloni magán- és mássalhangzók előfordulási arányát, a szavak szótagszámát, vagyis a szavak hosszúságát. Megállapítja, hogy Kolon nyelvjárásában a magánhangzós fonémák előfordulási aránya 43%, a mássalhangzós fonémáké 57%. A szavak szótagszámának átlaga 1,98, vagyis a szavak hoszszúsága átlagosan két szótag (141). Kázmér Miklós Arany A. László könyvének érdemeit összegezve a következőket emeli ki: 1. A fonológia alaptételeinek tömör és világos összefoglalása. 2. A magyar nyelvjáráskutatás korábbi módszertanának objektív kritikája. 3. A fonológiai szempont első alkalmazása 63
