Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. Lászlóról szóló írások
ARANY A. LÁSZLÓ KÉTNYELVŰSÉG-FELFOGÁSA... zők (összefoglalóan Heller 1988, 78) a kódváltás stilisztikai, expresszív9 10 11 (nyomatékosító vagy enyhítő) hatásáról beszélnek. A szerző szerint azonban „a kétnyelvűség problémáját nem lehet csupán az alaki pregnánsság, kifejezőség jegyében, azaz a két nyelvi norma szabatos elkülönítését célzó pszichikai igénnyel megmagyarázni” (18), az idegen elem átvételét a célszerűség is indokolhatja (18). Arany A. László a célszerűséget az új (kétnyelvű) normával kapcsolatban említi, ezért feltételezhető, hogy példái (vikladáltam a seminárban, vidováltattam, skrtáltattam stb.) az adott beszélőközösségben - vagyis a pozsonyi egyetemen tanuló magyar hallgatók csoportjában — „normálisan” használt kölcsönszók voltak, bár a Porubská volt itt, alebo Nagyova példa inkább kódváltásnak tűnhet (főleg az alebo kötőszó használata miatt). Megjegyezhetjük, hogy tudomásunk szerint a mai szlovákiai magyar egyetemi hallgatók az idézett szavak közül egyet sem használnak."’ 5. Saját korában elhelyezve a dolgozatot egyetérthetünk Zeman Lászlóval abban, hogy a szerző „következetesen alkalmazza a Prágai Nyelvészkor tételeit és terminológiáját" (Zeman 1997, 23), ez az elméleü keret ugyanakkor nyilvánvalóvá teszi az Arany A. László kétnyelvűség-koncepciója és a mai kétnyelvűségi kutatások között fennálló alapvető eltérést. Századunk nagy nyelvészeti irányzatai (a strukturalizmust is beleértve) nyelvi vizsgálódásaik során a pragmatikai aspektust" szinte teljesen (olykor programszerűen) figyelmen kívül hagyták, a szociolingvisztikai irányultságú mai kétnyelvűségi kutatásokban viszont éppen ez a szemléletmód a meghatározó. Mindezek ellenére a tanulmány számos gondolata ma is helytálló, sőt némelyike igen aktuális; ezzel kapcsolatban utalhatunk a szerző ama tételére, mely szerint a nyelv változásának, fejlődésének egyik mozgatórugója a nyelvek kapcsolata, egymásra hatása. Ezért a diakrón irányultságú nyelvtörténeti kutatásokban jól hasznosíthatók a kétnyelvűségnek mint szinkrón jelenségnek a feltárása révén szerzett ismeretek.12 9 Mivel az említett esetekben egy adott nyelvi elem (szó, kifejezés) jelentésmódosulás nélkül válik expressziévé azáltal, hogy „elüt” a környezetétől, „kontextuális expresszivitás”-ról (Zima 1961) beszélhetünk. 10 Ennek oka az, hogy a jelölt fogalmakat ma másképp nevezzük. A seminár ma is előfordul ugyan, de külviszonyragos formában ('gyakorlati óra’ értelemben). Szövegösszefüggés hiányában nem lehet tudni, Arany A. László milyen értelemben idézi, a belviszonyrag használata azonban arra utalhat, hogy nála talán 'szemináriumi helyiség’ jelentése van (megjegyezhetjük még, hogy abban az időben a tanszékeket is szemináriumnak nevezték). 11 Arany A. László tanulmányában többször is szerepelnek a „társadalmi függőség”, a „társadalmi meghatározottság” kifejezések, ezeket azonban a saussure-i értelemben használja. A bírált pozitivista (naturalista) szemlélet szerint ugyanis a nyelv individuális természetű; Saussure és a strukturalisták viszont a társadalmi meghatározottságú nyelvet (langue) és az egyén konkrét beszédmegnyilvánulásait (parole) elkülönítik egymástól. 12 Sándor Klára (megjelenés alatt) a magyar-török kapcsolatok vizsgálata kapcsán szintén arra hívja fel a figyelmet, hogy „a tradicionális szemléletű történeti nyelvészet a legritkább esetben hivatkozik a rekonstrukció elvégzésekor mai folyamatok analógiájára”, holott ezek figyelembe vétele elősegíthetné azt, hogy teljesebb képet nyerjünk a múltban lezajlott változásokról. 503
