Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)

Arany A. Lászlóról szóló írások

TELEKINÉ N. ILONA

mindkét szótagjában: Keresztfa, Pëcke párt àlàtt, Szëntëgyhâzpàrt, Verés úľ,

— s melléknévképző kötőhangzójaként: Úrbírési-legelő.

Putz Évának À kolonyi lágzi című munkájából Arany A László két szövegrészt vizsgált meg a fonológiai statisztika és a fonémák megoszlása céljából (139). A kimutatás szerint az említett nyelvjárási szövegrészekben az e-é fonémák aránya 139:112. Ehhez hasonló arányszámot mutat földrajzi nevekben való megterhcltségük is (valamennyi helyzetüket figyelembe véve): 41 : 25. Az ë fonéma számát csökkenti a Fel- és Felső megkülönböztető elemben használt ö-zés: Fölső-Domoviná, Fölső-fundusok, Fölső-Miká, Fölső-Páp ríttye, Fölső út.

é: a középső nyelvállású palatális é fonéma hosszú párja, az é csupán néhány földrajzi névben található toldalék nélküli szótőben: Dögtér, Péró, illetve az -s denominális melléknévképző előtti helyzetben: Lencsés. Megterhelését csökkenti, hogy Kolon nyelvjárásában az é fonéma funkcióját az í fonéma látja el, mely í-zést eredményez. I-zés a földrajzi nevekben érvényesül:- egytagú névszótőben: Fővíg; Hosszú-rítek, Gázdák ríttye, Pap ríttye, Fölső-Páp ríttye;

— többtagú névszótőben: Nímet-kút, Úrbírési-legelő;- -ész képzőben: Kertíszkert.

A földrajzi nevekben tehát erősebb az í-ző jelleg az é-zőnél.

Külön említésre méltó archaikus alak él a Dudás-körtífá névben. A körte szó régies változatának egyike, a körtvély/körtvél őrződött meg benne.

Sajátos koloni jellegzeteséget tükröz az István személynév becenévi alakja: a Pistyírmalom: Hërman-màlom névváltozatban.

A földrajzi névanyagba szorosan beépült szlovák neveket, elemeket is találunk: Ulicská, Potomszög, Dzsindzsá, Dzsindzsá-kút, Álsó-Domoviná, Fölső-Domoviná, Domovinái út. A szláv eredetű bórfa, boróka rövid töve használatos Kolonban a bórfás vagy borókafás alak helyett: Boros.

Mindezek alapján elmondhatjuk Kolon község földrajzi neveiről, hogy fonémaállományában, -jellegzetességeiben, -kapcsolataiban erősen őrzi a nyelvjárási sajátosságokat, archaikus voltukat.

(Megjelent: Sándor Anna [szerk.]: Arany A. László-emlékkönyv. Nyitra, Szovákiai Magyarok Anyanyelvi Társasága-Nyitrai Pedagógia Főiskola

Hungarisztikai Tanszék, 1993, 38^14.)

484