Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. Lászlóról szóló írások
MOTESIKY ÁRPÁD A TANÁR tíR... (Kolonban, Arany A. László emléktáblájának avatásán) A Szlovákiában fokozódó feszültségek közepette, amikor emberietlen, nacionalista módon megkérdőjelezik iskoláink, anyanyelvi oktatásunk létjogosultságát és fontosságát, a koloni községi hivatal, a Csemadok, az Anyanyelvi Társaság és a Nyitrai Pedagógiai Főiskola Hungarisztika Tanszéke szerény Arany A. László emlékünnepséget, emléktábla-avatást tartott. A rendezők soraiból nem maradt ki a Szlovákiai Magyar Politikai Foglyok és Deportáltak Szövetsége sem, nevükben Lipcsey Gyula, az egykori rabtárs és barát köszöntötte a jelenlevőket, méltatta Arany Adalbert László - akit maguk között Bercinek hívtak - emberi magatartását, méltóságát, amelyet a jáchymovi uránbányák megalázott rabjaként sem veszített el. A legnehezebb munkát bízták rá, az uránszurokérc szortírozásánál dolgozott, minden védőruha és kesztyű nélkül. Nem csoda hát, hogy egészségi állapota a szabadulás után is csak romlott. A mozgalom - amelynek szervezője és vezető egyénisége volt - a Pozsonyban s Budapesten tanuló ifjúságot tömörítette, de csatlakoztak hozzájuk papok, tanárok, a szlovenszkói magyarság jelesei is. A mozgalom kiinduló bázisa Rozsnyón volt, és Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség néven működött, ám a hatalom gyorsan lecsapott rájuk, 1949 elején felgöngyölték, a tagok rabláncra kerültek. Az ítélethozatalra 1949 szilveszterén került sor, a fővádlott Arany A. László volt, a legsúlyosabb büntetést, nyolc esztendőt kapott. A börtönben töltött évekről meghatottan és elszorult hangon a rabtárs, a hetvenesztendős Krausz Zoltán ezeket mondta: - A drótkerítéssel körülzárt fegyház kapubejáratánál volt egy fabarakk, abban volt elhelyezve az étterem és a borbély. Éppen pamacsoltam magam, amikor a kapuhoz érkezett egy rabszállító-autó. Az újonnan érkezett rabok a kapunál felsorakoztak, és közöttük ott állt vastag szemüvegével Berci... Nagyon meglepődött, amikor hozzámentem, és azt mondtam neki, hogy már nagyon régen vártuk. De nem ismert meg, mivel be volt pamacsolva az arcom... Bercit nem sorolták be a bányába, de annál embertelenebb munkát végzett, csak az akaraterő, a remény és az imádság tartotta benne a lelket. Egyetlen bűnük a jogtiprás elleni tiltakozás volt, amit az akkori hatalom államellenes cselekedetnek minősített. A kassai bíróság 1990-ben rehabilitálta az elítélteket, de sajnos, közülük már sokan nem élnek, a halottak között van Arany A. László is... Arany A. László tudományos munkásságát és törekvéseit ketten is méltatták. Király Péter Budapestről a fiatal tudósra emlékezett a harmincas évek végéről, a negyvenes évek elejéről. Veres Ottó Magyarországról - több éven át a Nyitrai Pedagógiai Főiskola tanára volt - az alábbiakat mondta: - A szlovákiai magyar tudományosság adósa volt és adós marad azzal, hogy felkutassa példaképeit. Nagyon hosszú ideig Fábry Zoltán volt az egyetlen példakép, akihez fordulni lehetett, ha valami baj volt, akire hivatkozni lehetett, ha az iskolaügy bajban volt, ha az anyanyelvet akarták valamilyen módon korlátozni vagy betiltani. Ügy gondolom, hogy Arany Adalbert László lehet az a másik példakép, akihez a pedagógus fordul, és rajta keresztül a szülő, az anya, a nagyanya példaképet állíthat gyermeke, önmaga és mindenki más elé. 485
