Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. Lászlóról szóló írások
VÖRÖS OTTÓ ti a szavakat, a munkáját. A szavak élete csak akkor válik széppé és gazdaggá, ha az ember szereti őket, sokat van velük együtt, de mégsem vesz el köztük. Én szeretem őket, s van is vagy 70 000 lapot számláló cédulakatalógusom. Ezt a körülményt azonban nem szoktam elárulni, mert az emberek általában bolondériát látnak az ilyen munkálkodásban. Pedig mennyivel több szépség és sejtető titok, múlt van bennük, mint például a közepes értékű regényekben. Látom, már rabul ejtették a szavak titkai, mert már fürkészik közöttük, a hátukmegétfeszegeti." (Pozsony, 1944, május 7-én.) Szótári eszménye a „teljes” szókészletet felölelő regionális szótár. Az előbb említett számokból is kitetszik, de meg is fogalmazza ugyancsak Földessyné számára: ,,3. A kartotékába lassan fel kel! dolgoznia minden szót, amit csak használ a falu népe. Kezdve az a, az névelőtől, minden beletartozik a szótárba. Mert ha már mostan kezd cédulázni minden szót, akkor lassacskán és szinte észrevétlenül összerakódik Szalánc nyelvjárásának szótára. " (Pozsony, 1944. jan. 27-én.) A szógyűjtéshez módszertani útmutatást is ad: „Azonban minden szócédulán legyen egy mondat, amely megmutatja, hogyan használják az illető szót. Természetesen még nagyobb figyelmet kell szentelnie a sajátos szalánci szavaknak. Ezt a munkát nem szabad egyszerre végeznie, hirtelen nekifekvéssel, mert akkor megunja. Mindig csak egy keveset. Nagyon ügyes az a megoldás, amikor tárgykörök szerint dolgozza fel a szavakat. Pl. először kicédulázza a konyha felszerelésének minden elnevezését. Minden szóhoz egy rövidke kis mondatot, pl. hogy mire használják a megnevezett tárgyat. Aztán a ház részeit, az udvar felszerelését, a gazdasági eszközöket, a szekrények tartalmát, a növények, vetemények, füvek, gyümölcsök neveit stb. stb. " (i. h.) Tanácsai között még sok figyelemre méltó akad, ami kiterjed a néprajzi és a nyelvjárási gyűjtés összekapcsolásának óhajától annak a ma is hangoztatott és csak ritkán megvalósuló igénynek a támasztásáig, hogy a néprajzi szövegeket is úgy kell felvenni és közölni, hogy azokat nyelvjárástani vizsgálatokra fel lehessen használni. A nyelvszociológiái szemléletet így fogalmazza meg: „Külön kell még szólnom a változatokról. Néha ugyanis a nép kétféleképpen ejti a szót, s a lehető leghelyesebb mindkét alakot feljegyezni. Ilyen szócédulát találtam is, s nagyon megörültem ennek a helyes és módszeres magatartásnak. Lehetőleg azonban még meg kell állapítani, mi az oka a kétféleségnek. Az egyik talán az öregek kiejtésmódja, a másik a fiataloké. Az egyik alak talán az ünnepi kifejezésmódba tartozik, a másik a köznapiba. A templom nyelvéből sokat átvesz a nép, s ünnepélyes magatartásnál az ilyen templomi kifejezéseket használja. Természetesen más lapra tartozik az a tény, hogy az iskola és a világjárás hatása alatt irodalmi alakokat használnak. Az ilyen kétféleségeknek csak akkor van jelentősége, ha nemcsak egy embert jellemeznek, hanem egy-egy csoportot. Tehát ha nem egyedi nyelvtény ez, hanem közösségi. Ilyenkor a jelenséget mindig fel kell jegyezni" (i. h.). A levélváltás mindkét oldalról még sok megjegyzendőt tartalmaz, de előadásom kerete további ismertetését már sem lehetővé, sem szükségessé nem teszi. 3. Arany munkásságának krónikájához visszatérve, a szép elgondolások és a nagy tervek megvalósítását áthúzta a történelem. Miután az 1938-as döntés után Szlovákia déli és keleti része visszakerült Magyarországhoz, a Magyar Szeminárium volt hallgatóinak jó része lakhelye alapján magyar állampolgár lett, és elhagyta Pozsonyt. Az új szlovák államban mintegy 60 000-re tehető magyar nemzetiség maradt. Zöme Pozsonyban és Nyitra környékén. A volt szellemi erő maradványainak tevékenységét főleg szlovák nyelvű munkák jelzik: Szabó J.(ános?): Maďarské elementy v slovenských nárečiach v Gemeri. In Linguistica Slovaca, I/II, 183-190; Király Péter: Magyar szavak Málca nyelvjárásában. Pozsony, 466
