Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Tanulmányok - Simon Attila: Arany Albert László élete és kora
ARANY ALBERT LÁSZLÓ ÉLETE ÉS KORA mint 100 tagból álló Honismereti Kört, amelynek fő célja a múzeum szakmai tevékenységének a segítése volt. A többek között bányászati, történelmi, néprajzi stb. szekciókban dolgozó Honismereti Kör jelentős szerepet kapott a következő évek múzeumi tevékenységében, a kör egyes szekcióinak munkáját pedig kiváló szakemberek irányították.60 Arany kétéves igazgatói tevékenysége ideje alatt a múzeum jelentős szakmai eredményeket könyvelhetett el: többek között rendbehozták és újra megnyitották a nagyközönség előtt a krasznahorkai Andrássy-mauzóleumot, megkezdődött a Csengő bánya középkori részének a feltárása, elkezdődött a Rozsnyó környéki temetők elhanyagolt öntöttvas síremlékeinek és az Andrássyak dernői vasöntödéjében készült termékeinek a megmentése, hangszalagra rögzítették a csucsomi bányászok sajátos nyelvjárását stb. A levéltár és a múzeum napi teendőinek intézése mellett Arany a nyelvészettől ugyan távolabb került, ehelyett azonban behatóbban kezdett foglalkozni a muzeológiával és a történelemmel. Ismerőseivel folytatott levelezéséből tudjuk, hogy már 1955-ben megkezdte az anyaggyűjtést egy tervezett nagyobb munkához - melyre Molnár Béla helyi nemzeti bizottsági elnöktől kapott megbízást -, s amelyben Rozsnyó város történetét kívánta megörökíteni. Ezt a munkáját nem tudta befejezni, ám az összegyűjtött forrásanyag és a részben elkészült kézirat megmaradt az utókorra. Megjelentetett viszont néhány, a környék bányászatával kapcsolatos írást a Bányász Szó című lapban.61 1958 elején máig ismeretlen okokból felmondta addigi állását, és Pozsonyba költözött. Ennek oka máig nem tisztázott, joggal feltételezhetjük azonban azt, hogy ezt a lépését nem önszántából tette, hanem „jóakarói” üldözték el. Pozsonyban mint levéltáros-iratmegsemmisítő helyezkedett el az államosított vállalatok fölötti felügyeletet biztosító Nemzeti Gondnokságnál. Később kísérletet tett arra, hogy a komáromi levéltárban kapjon munkát, de a Rozsnyói Helyi Nemzeti Bizottságról kapott kitűnő kádervélemény ellenére sikertelenül.62 1960 őszén munkahelyi balesetet szenvedett, s hosszabb időre betegállományba került. Ekkor már kiéleződött a közte és a munkaadója közötti ellentét, amelyet végül egy kártérítési per zárt le. Ezt ugyan Arany megnyerte, de új munkahely után kellett néznie. Végül Pozsony Város Helyi Nemzeti Bizottságára beadott kérvénye alapján a Mélyépítő Vállalat pozsonyi üzeméhez került raktárosként, majd szivattyúkezelőként. SÚLYOS BETEGEN ÚJBÓL A NYELVÉSZETHEZ VISSZATALÁLVA 1963-tól rohamosan romlani kezdett egészségi állapota, amelyen a munkatáborokban eltöltött évek mély és visszafordíthatatlan nyomokat hagytak. Ezért 1964 elején feladta pozsonyi munkáját és visszaköltözött idős és beteg szülei mellé Rozsnyóra. Szülei azonban nem sokkal később elhunytak, így Arany egyedül, betegen, s rokkantnyugdíja megítéléséig állandó 60 A történelmi szekciót például Stibrányi Gusztáv vezette, de tagjai között ott volt Krausz Zoltán és a környék több neves humán értelmisége. A zoológiái szekciót Erdős László ornitológus, a néprajzi szekció vezetését pedig a Múzeum ügyét mindenben támogató helyi nemzeti bizottsági elnök, Molnár Béla vállalta, bár a szakmai munkát Márkus Mihály kassai múzeumigazgató végezte. 61 Régi bányászatunk kezdete Rozsnyón. Bányász Szó, VII. évf. (1957) 5-9.; Csúcsom bányászati története. Bányász Szó, VIII. évf. (1958) 3-6.; Berzéte mint Bányahely. Bányász Szó, VIII. évf. (1958) 10-11. 62 Fórum Kisebbségkutató Intézet, Arany A. László hagyatéka. 1. doboz, Ladislav Arany - podanie kádrového posudku. 45
