Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Tanulmányok - Simon Attila: Arany Albert László élete és kora
SIMON ATTILA jövedelem hiányában nehéz szociális körülmények között élt, amelyről a rozsnyói HNB szociális bizottságának írt rendkívüli segélyért folyamodó kérvénye is tanúskodik.“ Helyzete végül a Holecskó Gyulának és családjának (Arany a család kisebbik gyermekének Imrének a bérmakeresztapja, a nagyobbik lánynak, Máriának pedig a házassági tanúja volt) jóvoltából oldódott meg, akik magukhoz magukhoz vették, és közel két éven át gondoskodtak róla. Ebben az időben rendkívül sokat jelentett neki Bécsben élő féltestvérének, az egyre sikeresebb tudományos pályát befutó Zagiba Ferencnek az anyagi segítsége is. Ő volt az egyike azoknak is, akik igyekeztek segíteni Aranynak a tudomány berkeibe való visszatéréshez is. Erre nemcsak leveleiben biztatta testvérét, de rendszeresen eljuttatta neki a legújabb német nyelvű szakirodalmat, sőt bevonta Aranyt saját készülő munkáiba, segítségét kérte azok nyelvészeti vonatkozásainak elkészítéséhez. „Visszatérésének” másik nagy pártfogója Király Péter budapesti nyelvész volt, akivel Arany szintén sűrű levelezést folytatott. Neki köszönhette, hogy 1965 elején az Országos Széchenyi Könyvtár adományaként egy 40 tételből álló könyvcsomagot kapott, amelyben nyelvészeti munkájához leginkább szükséges szakirodalom volt összegyűjtve. Ennek az adománynak is szerepe volt abban, hogy Arany a kihagyott éveket pótolva „képben volt” a nyelvészet fejlődését illetően. Király és Zagiba, valamint a pozsonyi egyetem magyar tanszékének tanára, Turczel Lajos volt annak a fő szorgalmazója, hogy Arany valamilyen formában térjen vissza a pozsonyi egyetemre. Ennek érdekében 1964-1965 telén mindhárman tárgyaltak Šimon Ondruš nyelvésszel, a bölcsészkar dékánjával, aki állítólag hajlandó lett volna Aranyt felvenni a magyar tanszékre, s ott tudományos feladatokkal megbízni. Aranynak azonban keserűen kellett tapasztalnia, hogy ügyében hónapokon keresztül semmiféle előrelépés nem történt, sőt olyan hírek is visszajutottak hozzá, hogy ő nem akarja elfogadni a neki felkínált lehetőséget. Ezt azonban a Király Péternek írt levelében cáfolta, s megjegyezte, hogy az ígért állást azért nem kapja meg, mert nem kívánatos azokban a körökben."* A pozsonyi állásból végül nem lett semmi (Ondruš szerint a tervet az illetékes hatóságok buktatták meg),63 64 65 mint ahogyan Aranynak abból a tervéből sem, hogy legalább valamelyik dél-szlovákiai múzeumban kapjon munkát. Ugyanilyen eredménnyel végződött az a rehabilitálási kísérlet is, amelyről ismét csak Turczel Lajos tesz említést.66 Visszaemlékezése szerint a rehabilitációs kérvényt, amelyet Zagiba Ferenc fogalmazott, Lőrinc Gyulán, a Csemadok KB elnökén és egyben Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagján keresztül akarták eljuttatni a főügyészhez. Turczel átadta a kérvényt Lőrincznek, azt azonban nem tudni, hogy ő továbbította-e azt.67 63 Fórum Kisebbségkutató Intézet, Arany A. László hagyatéka. 1. doboz, Arany Ladislav žiada o urýchlenú výpomoc. 64 Fórum Kisebbségkutató Intézet, Arany A. László hagyatéka. 16. doboz, Arany A. László levele Király Péternek. 1965. január 15. 65 Turczel Lajos: Kapcsolatom Arany A. Lászlóval. In Arany A. László-emlékkönyv. Szerk. Sándor Anna. Nyitra, 1993, 20. 66 Arany ekkor próbálta először elérni rehabilitációját. 1963-ban több vele együtt elítélt társával tett erre kísérletet, de akkor is sikertelenül. 67 Turczel: i. m. 20. 46
