Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. Lászlóról szóló írások
UTÓSZÓ ben, több helyütt írtak, Bogatirjov tekinthető a funkcionalista-strukturalista módszer első alkalmazójának a néprajzban, és úttörőek az érdemei az etnoszemiotikai kutatások megalapozásában is.3 Munkásságának legjelentősebb része csehszlovákiai tartózkodására esik (1921-1939). Rajta kívül a húszas években Csehszlovákiába érkezett az orosz formalizmus több más képviselője is (Karcevszkij, Trubeckoj, Tomasevszkij, Jakobson), akikkel Bogatirjov már a Moszkvai Nyelvész Körben, illetve kutatóútjai során is együttműködött. Míg a Szovjetunióban a húszas években folytatódott a formalizmus téziseinek továbbgondolása, Prágában a cseh és orosz nyelvészek együttműködésének eredményeként egy új tudományos irányzat formálódott - a strukturalizmus. A Prágai Nyelvész Körként ismert csoportosulásnak néprajzosként tagja volt Bogatirjov is. A cseh tudósok már említett hullámával érkezett ő is Szlovákiába, és 1928-1939 között (a Szovjetunióba való visszatéréséig) a pozsonyi egyetemen dolgozott. így több mint valószínű, kapcsolatba került Arany A. Lászlóval is. Csehszlovákia feldarabolása, majd a háború szétzilálta a strukturalista mozgalmat.4 A Cseh- Morva Protektorátusban szinte mindenfajta tudományos munka lehetetlenné vált. A Szlovák Köztársaságban uralkodó valamivel kedvezőbb viszonyok még megengedték egyes kutatók munkálkodását, ha a csoportos fellépés esélyei a minimumra szorultak is vissza. À kolonyi Lágzihoz csatolt irodalomjegyzék Bogatirjovnak csupán egy művét említi (A népviselet funkciói Morva-Szlovákiában), igaz, az egyik legjelentősebbet. Mivel azonban Arany figyelemmel kísérte a csehszlovák strukturalista iskola tevékenységét, sőt annak tagja is volt, valószínűleg ismerte egyéb munkáit is. Hivatásos, képzett magyar néprajzkutató a polgári köztársaság idején nem működött, bár a pozsonyi egyetemen 1921-től folyt néprajzi oktatás. Khín Antal, Manga János, Alapy Gyula, Tichy Kálmán ennek ellenére magas színvonalon foglalkoztak néprajzi gyűjtőmunkával. Képzettségénél fogva bizonyos értelemben kivételt képezett a néprajzzal is foglalkozó Arany A. László, aki a Komenský Egyetemen szlovákot, magyart és filozófiát hallgatott, és már diákkorában bekapcsolódott a Václav Vážny vezette szlovák nyelvjáráskutatásba. 1936- tól az egyetem Dialektológiai Intézetének vezetője lett, elsősorban a magyar-szlovák nyelvi kölcsönhatásokkal foglalkozott.5 Tudományos munkásságán túl nagy érdeme a magyar nyelvjáráskutatás megszervezése, intézményesítése és szakmai segítése. A tudományos életben elfoglalt helye, képesítésének jellege tehát alapvetően eltért az itteni magyarság többi szellemi vezetőjének helyzetétől. 3 Bogatirjov a moszkvai egyetemen szlavisztikát tanult. Roman Jakobsonnal együtt tevékeny részt vállalt a Moszkvai Nyelvész Kör megalapításában. Tudományos munkásságának kezdetén dialektológiai kutatásokat végzett Arhangelszk vidékén. Mint egy visszaemlékezésében írja, amikor az orosz nyelvészek érdeklődni kezdtek F. de Saussure munkái iránt, szinkronikus módszere az ő figyelmét is megragadta. 4 Talán nem helytelen itt a „mozgalom” kifejezés használata. Főleg I. Hrušovský munkáiból kaphatunk szemléletes képet arról a pezsgő társadalmi és tudományos életről, amely a 30-as évek Pozsonyát jellemezte. Az eddig említetteken kívül 1931 és 1937 között az egyetemen dolgozott J. Mukažovský is, aki Jakobsonhoz, hasonlóan nyilvános előadásokat tartott a városban, részt vett a Blok slovenskej inteligencie vitaülésein. Rendszeresen vendégszerepeit Pozsonyban az Osvobozené divadlo és E. F. Burian avantgárd társulata. Ez utóbbi Bogatirjov kutatásaira támaszkodva a népi dramatikus szokások színrevitelével ért el nagy sikereket. Az. orosz formalizmus és a futurizmus kapcsolatához hasonlóan Szlovákiában a strukturalisták és a szürrealista költészeti csoportosulás (nadrealisti) között alakult ki együttműködés. 5 Arany életútjától részletesen: Sima Ferenc: Megemlékezés Arany A. Lászlóról. Irodalmi Szemle, 1968. I. sz. 79-80. Szépe György: Arany A. László 1909-1967. Nyelvtudományi Közlemények. 1970. 213—216. 451
