Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)

Arany A. Lászlóról szóló írások

SZÉPÉ GYÖRGY ARANY A. LÁSZLÓ 1909-1967

Csak nemrég jelent meg újabb fonológiai felfogásának kifejtése a Nyelvtudományi Közlemények lapjain: Trubetzkoy nyelvelméletének és fonológiájának lélektani és logikai alapjai (NyK., LXIX, 125-145., 345-363. p.). A második rész névaláírása már gyászkeretben jelent meg. Ugyanebben az évben jelent meg másik magyarországi publikációja a debreceni kongresszus kötetében.

Magyarország földrajzi határain kívül fejtette ki tudományos munkásságát, mégis a modern magyar nyelvészet egyik legjelentősebb alkotója volt.

Életsorsa jóformán ismeretlen a mai magyar nyelvészek számára. Műveit sem ismerik méltóképpen. Illendő a róla szóló megemlékezésben elmondani, ki volt, s mit adott nekünk, magyarországi nyelvészeknek, s általában a magyar nyelv és nép kutatásának.

1909. szeptember 19-én született Betléren (a régi megyebeosztás szerint Gömör megyében); ma a község hivatalos neve Betliar, Rožňava (Rozsnyó) járásban, a Csehszlovák (Szlovák) Szocialista Köztársaságban. - Apja Arany Viktor bányaüzemi gépész; anyja Hlopko Margit Mária. Féltestvére Franz Zagiba, a bécsi egyetem szlavista professzora. - Arany A. László kora gyermekkorától kezdve kétnyelvű volt: magyar és szlovák. Mindig magyar nemzetiségűnek vallotta magát: szlovákiai magyarnak.

A rozsnyói reálgimnázium elvégzése után egy ideig kisegítő tanítóként dolgozott, 1931 és 1935 között a pozsonyi egyetemen folytatott tanulmányokat a filozófia, a magyar és a szláv nyelvészet tárgykörében. 1936-ban szerzett bölcsészdoktori fokozatot a Magyar nyelvi hatások a nyugat-szlovákiai szlovák nyelvjárásokban című értekezésével a pozsonyi egyetemen. Néhány évvel később itt megindult magántanári habilitációja is, de erre nem került sor. 1944-ben a budapesti tudományegyetemen is végzett kiegészítő stúdiumokat.

Az egyetem után 1935-ben a pozsonyi egyetem Dialektológiai Intézetének vezetője lett, s ebben a minőségében irányította a szlovák és a magyar nyelvjáráskutatást. Középiskolai tanárként először a pozsonyi szlovák reáliskolában tanított, majd pedig ugyanott a magyar gimnáziumban. Később, a negyvenes években a kereskedelmi főiskolán adott elő.

A Szlovákiai Magyar Közművelődési Egyesület (SZMKE) Néprajzi Kutatócsoportjának vezetője s a szlovákiai magyar nyelvatlasz előkészületeinek irányítója; az SZMKE vezetőségi tagja és sorozatának - a Szlovákiai Magyar Közleményeknek - szerkesztője. Ennek keretében jelent meg fő müve: Kolon nyelvjárásának fonológiai rendszere. Bevezetés a szerkezeti nyelvjárástanba (Pozsony, 1944. 185 lap). A szlovákiai magyarság sokoldalú kutatásának egyik tudományos irányítója: mágneses vonzerejű szervező és nevelő. Számos ma is működő nyelvészre volt nagy hatással. Király Péter (Budapest), Kovács István (Debrecen), Franz Zagiba (Bécs), valamint a korán elhunyt tehetséges néprajzkutató, Putz Éva számítanak tanítványának.

1943-ban a Szlovák Tudományos Akadémia kutatója lett. Majd 1946-ban kiadóvállalati alkalmazott.

442