Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. Lászlóról szóló írások
ARANY A. LÁSZLÓ 1909-1967 1949-től kezdve életkörülményeinek kedvezőtlen alakulása következtében hosszabb időre le kellett mondania tudományos tevékenységéről. Halála abban az időben érte el, amikor kialakította, újra fölvette a tudományos kapcsolatokat a magyar és más külföldi tudományos körökkel, amikor szóhoz jutott a nemzetközi nyelvészeti tanácskozásokon, s amikor újból kezdett publikálni. Arany A. László olyan alakú egyéniség volt, aki a tudomány anyagával, szervezésével és kutatóival egyaránt tudott dolgozni látnoki erővel kialakított tervei alapján. E munka hitelét kitűnő kiképzésével, műveltségével fedezte. Átlagon felül iskolázott tudós volt. A harmincas évek Pozsonya nem volt kedvezőtlen légkör nyelvészeti tanulmányokra. Ekkoriban alakult ki a magas színvonalú csehszlovákiai nyelvtudományon belül a Bratislavai Nyelvész Kör. Ez egy fél generációval fiatalabb volt a Prágai Nyelvész Körnél, kevésbé nemzetközi összetételű és valamivel konkrétabb érdeklődésű. Vezető tagjai közül név szerint is említendő a - magyar fonológiával is eredményesen foglalkozó - szlovák L. Novák, valamint a cseh származású J. M. Körinek és főleg V. Vážny professzor, aki személyesen is nagy hatással volt Aranyra. Ez a pozsonyi kör az önálló szlovák állam idején viszonylagosan haladó maradt, alkalmat adott az elnémított cseh nyelvészek szereplésére is. Arany tájékozódása jóval túlment a nyelvészeten, annak legújabb - európai és amerikai - irányzatain. Kitűnően ismerte a modern filozófiai módszertan, a formális logika, a nyelvfilozófia, az alkatlélektan, a rendszerelmélet műveit. Élete utolsó éveiben derült ki, hogy folyamatos tájékozódásával jobban lépést tudott tartani a nyelvészetnek s általában a tudománynak a fejlődésével, mint a legtöbb aktívan dolgozó kollégája. Arany A. Lászlónak nem sok magyarországi nyelvésszel volt kapcsolata. A fonológiai elmélet világhírű budapesti mesterénél, Laziczius Gyulánál kétszer is járt, mégsem lehetett minden rendben köztük. A koloni könyvet is neki kívánta dedikálni, de Laziczius ezt elhárította. Laziczius angol nyelvű válogatott kötetét (Selected Writings of Gyula Laziczius. Hága, 1966, Mouton) nagy rokonszenvvel recenzeálja. Nem mulasztja azonban el megjegyezni, hogy „Laziczius a hozzáforduló fiatal nyelvészeknek áldozott idejéből, fáradságából és tudásából, és segítségükre volt, de az elismerést megtagadta tőlük” (UAJb., XXXIX, 264 (1967), az eredetiben németül). Publikált munkássága tételszerűen nem nagy. Értéke, témaválasztásában, újszerűségében és magas színvonalában rejlik. Öt területre oszthatjuk műveit így is. Ezek a következők (a) magyar nyelvjáráskutatás; (b) szlovák dialektológia és a magyar-szlovák kétnyelvűség vizsgálata; (c) a mai magyar nyelvrendszer előzményeinek szerkezeti története; (d) elméleti fonológia; (e) magyar néprajz és művelődéstörténet. A magyar nyelvjáráskutatás (fonológiai dialektológia) területén két kérdőívről és fő művéről tudunk. Mind az I., mind a II. Kérdőív Pozsonyban jelent meg 1937-ben; az első kiadója az Egyetemi Magyar Intézet és a Magyar Nyelvészeti Bizottság (9 sokszorosított lap), a másikat a szerző adta ki (8 sokszorosított lap). A második alcíme „az észak-nyugati nyelvjárások mássalhangzós állapotának kutatására”. - Sajnos mindkettő elkallódott, s a tervezett kérdőív-sorozat többi tagja nem látott napvilágot. Fő művét 1967-ben angol címmel, de változatlan magyar szöveggel újból kiadták: The phonological system of a Hungarian dialect. An introduction to structural dialectology (Bloomington-Hága, Indiana University-Mouton). Ennek a 2. kiadásnak az előszavában így jellemzi a szerző művét: „Kolon község nyelvjárásának teljes fonológiai leírásában a fonológia alaptételeinek érvényét és az alkalmazásának gyakorlati értékét kívántam megállapíta443
