Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
ARANY A. LÁSZLÓ fokában különbözik. Továbbá a zöngétlen hang ejtése feszes izomzattal történik, a zöngésé laza izomzattal, ezért pl. az orosz vagy francia t és d vonatkozása fonetikailag többértelnuí. E vonatkozásnak privativ értékeléséhez el kell dönteni, vajon a zöngésség-e a differenciáló sajátság, vagy a lazaság, továbbá a tulajdonság legkisebb fokát nullával kell egyenlőnek tartanunk. Hasonlóan az u-o vonatkozása is privativ, ha a két hang szélső foka a nyílásfoknak, illetőleg a zártsági foknak (Öffnungsgrad, bzw. Schliessungsgrad), és az egyiknek, valamint a másiknak minimális fokát a nullával egyeztetjük. így aztán az« a nem-nyílt, az o a nyílt ajakhang, vagy u a zárt, és o a nem-zárt ajakhang. Az ugyanilyen vonatkozású u-o azonban azonnal graduálissá válik, mihelyst a magánhangzós rendszerben az o-nál nyíltabb hangzó is van, pl. o vagy a; ekkor az « a külső (extreme) és az o a belső (mittlere) tag. A fonológiai ellentétnek ekvipollens, graduális vagy privativ értékelése a tárgyalás szempontjától függ, bár általában a fonológiai rendszer szerkezete és funkciója tárgyilagosan és egyértelműen megadja az ellentét értékelését. A t-d ellentét privativ, de ha harmadik tagja is van, akkor graduális. A rendszer funkciója megmutatja, melyik tag a jegy nélküli: ha a t, akkor a megkülönböztető jegy a zöngésség (vonatkozása pedig privativ), ha d, akkor a megkülönböztető jegy a lazaság, ha sem az egyik, sem a másik, akkor a t-d ellentét ekvipollens. A konkrét ellentét graduális, privativ vagy ekvipollens volta tehát a fonémrendszer szerkezetétől és funkciójától függ, de azért magában az ellentétben is kell lennie valaminek, ami lehetővé teszi a privativ, graduális vagy ekvipollens értékelést. A k-l ellentét semmiképpen sem lehet graduális vagy privativ, mert tagjait nem lehet ugyanazon tulajdonság állításának (Bejahung) vagy tagadásának (Verneinung), sem pedig két fokának elképzelni. Az u-e ellentétet elképzelhetjük privatívnak (zárt-nem-zárt, illetőleg nyílt—nem-nyílt), graduálisnak és ekvipollensnek is (66-69). Az ellentéttagok viszonyának tárgyalásánál tűnik ki legvilágosabban Trubetzkoy logikai tévedése és ellentmondása. Maga Trubetzkoy mindenkor az ellentéttagok vonatkozásáról (Verhältnis) szól, nem viszonyáról. Az ellentéti kapcsolat harmadlagos viszony, tehát szabatos meghatározásban tényleg vonatkozás. A privativ ellentétre idézett példái azonban helytelenek, mert azok viszonya részben másodlagos korreláció (zöngés-zöngétlen, d-t stb.), részben graduális (ajakhangú-nem ajakhangú, azaz sötét-világos). A valami (egy meghatározott jegy jelenléte) - semmi (a jegy hiánya) viszonya az additív ellentét viszonya, s ilyen a másodlagos korreláció viszonya is. A privativitás ezzel szemben explikativ, diverz viszony, részleges vagy egyedi deriváció. A másodlagos korreláció tehát nem privativ viszony, a privativitás pedig nem ellentét, hanem különbözés, diverzitás. A másodlagos korreláció pedig tényleg ellentét. A graduális ellentétre idézett példái sem helyesek. A graduális viszony nem akármilyen sajátság lefokozásából áll, hanem határozottan a teljesség lefokozása részlegességre (és nem a részlegesség derivációja, explikációja egyediségre). A magánhangzók nyílásfokának (Öffnungsgrad) fokozatai: a német u-o, ü-ö, i-e fonémek nem állnak graduális viszonyban, hanem éppen privatívak. A hangmagasság esetleg tényleg graduálisan viszonyul. A graduális viszony a teljes tárgyból lefokozott részleges tárgy diverz, különböző viszonya egyoldalúan, egyértelműen meghatározva; tehát nem ellentét, differencia. Az ekvipollencia (aequipollentia) fogalma a fogalmi- és viszonylogikában szokatlan, gyakori viszont a mondatlogikában, és a tartalmában és terjedelmében azonos, kifejezésben, 300
