Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
TRUBETZKOY NYELVELMÉLETE ÉS FONOLÓGIÁJA gait; ugyanott azonban sok irreleváns hangsajátság is jelentkezik. Az irreleváns jegyek tömegének, kiválasztásának és megjelenítésének egész sor oka van. A hangáramlásnak fonémmegvalósító pontjában jelentkező fonológiailag releváns és irreleváns sajátságok egysége a beszédhang (Sprachlaut, bzw. Sprechlaut, Redelaut). Az azonos fonémet megvalósító különböző beszédhangok (Sprechlaut) az illető fonémnek variánsai, illetőleg fonetikai variánsai (36). Mivel Trubetzkoy szerint a főném nem tartalmazhat fonológiailag irreleváns vonásokat (Züge), a variáns mindig fonetikai variáns és a beszéd ténye. Trubetzkoy a főném fogalmába csak a releváns sajátságok egységét veszi föl; minden más sajátságot a beszédhangba utal. A fogalom lényegi, invariáns jegyeiből (tartalmából) azonban szükségképpen következnek a konzekutív, variáns jegyek, az argumentumok s ezek lehető betöltői: az értékek. A klasszikus példa: derékszögű négyszög - két argumentuma: a négyzet és téglalap. A variánsok, változatok tehát függvényei az invariánsnak. Különben is: ha a nyelvalkat, illetőleg a főném absztrakt szabályok rendszere, akkor mint előföltételben benne kell lennie a konkrét beszédben, illetőleg hangban megnyilvánuló minden jelenség föltételének, és megfordítva: ha a nyelvalkat absztraktum, tartalmaznia kell minden konkrét jelenség absztrakcióját, szabályát, előföltételét. A kettő viszonos (korrelativ), tehát szükségképpeni. A fonémből következnek a lehető változatok is (és megfordítva is). Trubetzkoynak a változatokról vallott nézete csak a legszorosabban vett egyéni hangjelenségekre áll, az egyéni hangképző szervek alkatából következő hangsajátosságokra/11 Minden további variáció már a főném, illetőleg a nyelvalkat szerkezeti törvényszerűségéből adódó lehetőségek alkalmazása.40 41 így a Trubetzkoy idézte német g-nek zöngés vagy zöngétlen, veláris vagy palatális stb. megjelenítése már a főném, illetőleg a nyelvszerkezet adta lehetőségek közönséges alkalmazása, egyben jele a nem-releváns hang sajátságnak. A nyelvjárásokban tapasztalható variációk is azonnal megoldódnak, mihelyst a nyelvjárást viszonylag önálló nyelvalkatnak minősítjük. 3. Trubetzkoy külön tárgyalja a disztinktív ellentétek logikai felosztását és a főném tartalmának, valamint rendszerének meghatározását. Szerinte a nyelv fonémaállománya, vagyis fonémarendszere csak korrelátja (korrelat), párhuzamos megfelelője a fonológiai ellentétek rendszerének (System der phonologischen Oppositionen); főszerepe nem a fonémnek, hanem a disztinktív ellentétnek (Oppositionen) van. A főném tartalmát ugyanis a fonológiai ellentétek meghatározott rendjéből, illetőleg szerkezetéből kívánja levezetni (60). Trubetzkoy értelmezésében tehát elsődleges az ellentétek rendszere, s ennek felel meg a fonémaállomány, a fonémrendszer, mint másodlagos jelrendszer. A fonémrendszer előtt mindenkor a fonológiai ellentétek, vagyis az ellentétpárok rendszerét kell számon tartanunk. Az ellentétből vezeti le a fonémrendszer tartalmát is. A foném-megállapítás előírt szabályainak betartásával állapítja meg egy nyelvalkat fonémjeinek állományát, és határozza meg 40 Vo. Kenneth L. Pike: Phonetics. A critical analysis of phonetic theory and a technic for the practical description of sounds. Ann Arbor, 1958, 6-th Print. Több szempontja figyelemre méltó. Lásd még Laziczius: NyK, XLIX, 176. 41 „Ausser den distinktiven Merkmalen stehen dem Sprecher noch andere dem Kode angehörende informationstragende Merkmale zur Verfügung, ... die von der Sprachwissenschaft keineswegs übersehen werden dürfen. Die Hilfsrolle der redundanten Ersecheinungen darf nicht unterschätzt werden.” Lásd Jakobson - Halle: i. m. 8. 289
