Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
TRUBETZKOY NYELVELMÉLETE ÉS FONOLÓGIÁJA A nyelvalkat egységeinek (szójelentéseinek, szemantikai és grammatikai eszközeinek) száma korlátolt. A konkrét gondolatok és képzetek száma és kapcsolata viszont végtelen. A beszélőnek ezt a végtelen sokszerűséget a nyelvalkat (Sprachgebilde) korlátolt számú eszközével kell kifejeznie. A beszéd jelölője végtelen számú hangképző mozgásból és megfelelő hangból tevődik össze. A nyelvalkat jelölőjének egységei csak meghatározott számú hangnormából (Lautnormen) alakíthatók. A nyelvalkat szabályok, illetőleg normák egysége, ezért rendszert, illetőleg több részrendszert alkot. A grammatikai kategóriák grammatikai, a szemantikai kategóriák különböző szemantikai rendszert alkotnak, kölcsönös vonatkozásban vannak, egymást kiegészítik és kiegyensúlyozzák. Ezért lehet a beszédben fölmerülő gondolatok és képzetek sokféleségét kapcsolni a nyelvalkat (Sprachgebilde) rendszerének tagjaival. Ugyanez áll a jelölőre is. A konkrét beszédmegnyilvánulás látszólag rendezetlen áramlása a hullámzó hangoknak, a nyclvalkal jelölő elemei viszont rendszerben állanak. A beszéd hangáramlásának elemei és mozzanatai a nyelvrendszerre való vonatkoztatással rendeződnek. E két különböző aspektus erősen diszparát, ezért más tannak kell tárgyalnia a beszéd jelöltjét és megint másnak a jelölőjét. A beszéd jelölőinek tana a hangtan, jelöltjének, jelentésének pedig a jelentéstan; módszere természettudományi. A nyelvalkat hangtanát viszont csak nyelvtudományi, illetőleg szellem- vagy társadalomtudományi módszerrel lehet megközelíteni. A beszéd hangtana a fonetika, a nyelvalkat hangtana a fonológia. A két tant élesen külön kell választani (die scharfe Trennung, 5-7. p.). A fonetikának foglalkoznia kell a beszéd teljes terjedelmével, az egyéni beszédmegnyilvánulás (Sprechakt) és kiejtés egyéni jelenségével, különféleségével is, és ezek sajátos törvényszerűségeit (Gesetzmässigkeiten besonderer Art) kell keresnie. A beszédmegnyilvánulás jelölője egyszeri, természeti jelenség, hangáram, ezért természettudományi módszerrel kell kutatni. A fonetika egyetlen feladata annak megállapítása, hogyan ejtik ezt vagy azt (wie dies und das gesprochen wird), milyen fizikai részhangokat (Teiltöne), hanghullámokat mutat egy bizonyos hangkomplexum, és milyen hangképző munkával éri ezt el a beszédszerv. A hang lélektani tárgy is, a hangképzés félig automatizált, mégis akarattól vezényelt tevékenység. A fonetika így tulajdonképpen az elem-lélektanba tartozik; módszere sajátos szemszögével mégis tisztán természettudományi. A fonetikát jellemzi a kutatott hangkomplexum nyelvi jelentésének teljes mellőzése, mert a fonetika az emberi beszéd hangjainak anyagi körülményeivel foglalkozó tudomány. A nyelvalkat jelölője korlátolt számú különböző elemből áll. A nyelvalkatnak minden szava különbözik valamiben a többitől. E megkülönböztető eszközöknek (Unterscheidungsmittel) száma kisebb a szavak számánál, ezért kombinációjukkal alakulnak a szavak. A kombinálás szabálya nyelvenként különbözik. A fonológia a nyelvalkatnak jelentésmegkülönböztető hangkülönbségeit kutatja, azok kölcsönös magatartását s azt, milyen szabályok szerint kombinálhatok szavakká. Módszere egyezik a nyelvtan rendszerét kutató nyelvészet módszerével, tehát nem természettudományi (14. p.). A fonetika a beszédhangnak számos hangzási (akusztikai) és képzési sajátságát, anyagi körülményét kutatja. E sajátságok legnagyobb része értéktelen a fonológia számára, mert a fonológia a hangoknak csak azt a sajátságát kutatja, amelynek funkciója van a nyelvalkatban. A fonológia funkciós szemlélete szöges ellentétben áll a fonetikának minden jelentést (azaz ajelölő funkcióját) mellőző szempontjával. 269
