Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
ARANY A. LÁSZLÓ A beszéd és nyelvalkat ellentétét (Gegensatz) tagadó tudósok tagadják a fonetika és fonológia megkülönböztetését is (9. p.). Az éles megkülönböztetés mellőzése módszerük legnagyobb hiánya (10. p.). A fonetika és fonológia éles elkülönítése szakszerű és megvalósítható. A két tan egymás eredményét - megfelelő mértékkel - kölcsönösen felhasználhatja. A fonológia fonetikai fogalmakat használ, pl.: zöngés-zöngétlen, zárhang stb. A jelentésmegkülönböztető hangellentétek fonológiai kutatása fonetikai fölvétellel kezdődik, abból indul. Viszont a fonológiai leírás rendszere és kombinációs tana független a fonetikától. Az elvi különbség mellett is szükségszerű bizonyos érintkezésük, de csak a kiindulásnál, az elemtanban (17. p.). Trubetzkoy a nyelvészeti alapfogalmat, a nyelv, nyelvalkat és beszéd fogalmának értelmezését Saussure-től veszi. Megfelel lélektani törekvésének. A világ számos nyelve hangszerkezetének gyakorlati vizsgálatában tudatosította a nyelvalkati hangtan jelentőségét, szerkezetének szerepét, funkcióját és értékét. Megismerését elméleti érdeklődésének és gyakorlati nyelvészetének központjává tette. Fölfedezésszerű meglátását uralkodó jelentőségűnek tartotta, s jelentőségét a jelenségnek és tudományágának éles elszigetelésével hangsúlyozta (scharfe Trennung). A fölfedezés újságérzete, lélektani hangsúlyozottsága, sőt türelmetlensége késztette e szélsőséges elhatárolásra. Ez a lélektani indítéka a nyelvalkat és beszéd (Sprachgebilde- Sprechakt), a nyelvalkati hangtan (fonológia) és beszéd-hangtan (fonetika) éles elhatárolásának és elkülönítésének. Ennek az izoláló igyekvésének megfelelt Saussure több világos, de logikailag tagolatlan, kevéssé szabatos, komplex fogalma. Saussure tudatosan és programszerűen logikaellenes nyelvész.3 Trubetzkoy tudatosan logicizál, fonológiájának elméletét logikára építi, a fonológia és fonetika, illetőleg a nyelvalkat és beszéd viszonyát élesen elhatároló elméletét ezért csak lélektanilag alapozott elméletre építhette. Ezt a pszichologisztikus kiindulási pontot nyújtotta neki Saussure a langue és parole, ajelölt és jelölő stb. tagolatlan páros fogalmában. Alkalmasak az éles szembeállításra, illetőleg elhatárolásra. Ezért nem vizsgálta felül Trubetzkoy a legáltalánosabb nyelvészeti kategóriákat - kárára nyelvelméletének, s valószínűleg a nyelvészetnek általában. Megelégedett Saussure néhány világos, de nem szabatos fogalmával; segítségével élesen elhatárolhatta a fonológiát és fonetikát. Ezért nem analizálta e fogalmak logikai és nyelvészeti értékét; önálló meghatározását egyiknek sem kísérelte meg. Lélektani törekvését — a fonológia jelentőségének hangsúlyozását - így elégíthette ki legjobban. Trubetzkoy kategóriáinak és éles elhatárolásának (scharfe Trennung) pszichologisztikus4 és pozitivista elmélete kérdéses, ezért röviden taglaljuk elvi állásfoglalását és alapfogalmait: La lét és ellentét, a viszony és érvény az érték és funkció fogalmát; 2. a nyelv (Sprache), nyelvalkat (Sprachgebilde), beszéd (Sprechakt) lényegét, tartalmát és viszonyát; 3. ajelölő és jelölt, 4. a fonológia és fonetika lényegét és viszonyát; 5. az éles elhatárolás elméletét. 1. Trubetzkoy értelmezésében az absztrakció nélkülöz minden tartalmi, minden szibzisztenciális, fennállási mozzanatot. A nyelvalkat absztrakt szabály a közösség tudatában, tehát minden fennállást, tárgyiasságot és tartalmat nélkülöz. Fennállási, tárgyi, tartalmi mozzanata csak a beszédnek van, mert: „Das Sprachgebilde aus Regeln oder Normen besteht...” (vö. 6) — „die lautliche Sprachwerte, die die Phonologie zu untersuchen hat, abstraktive Werte sind. Diese Werte sind vor allem Beziehungen, Oppositionen und dgl. - also ganz unmaterielle Dinge...” (vö. 16. p.). 3 Vo. R. M. W. Dixon: Linguistic Science and logic. The Hague, 1963, 63. 4 Vti. Karl Bühler: Phonetik und Phonologie. TCLP, IV, 26. 270
