Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
ARANY A. LÁSZLÓ Filozófiai szemlélete szükségképpen determinálja logikáját és tudományos állásfoglalását, egész életművét, minden egyes meghatározását. Állásfoglalásának és alkalmazott logikai elvének, tételeinek kimért felsorolása, fogalmainak tömör meghatározása elégtelen lenne a következmények szabatos, világos és gyors áttekintésére. Ezért megkíséreljük filozófiájának jellemzését, megállapítjuk logikai elvét, idézzük tételeit és fogalmait, kifejtjük következményeit. Célunk nem a kritika, inkább a megmutatás és a helyesbítés felvetése vagy legalább szükségességének jelzése. Trubetzkoy fogalmainak azonosítása, minősítése és meghatározása megmutatja lélektani kiindulását az általános nyelvi kategóriákban, tudatos logikai igyekvését fonológiájában, elvitathatatlan hozamát és egyben hiányát is. Az indításokban gazdag, töredékében is nagyhatású mű taglalásának meg kell állapítania a műnek minden maradandó értékmozzanatát, de természetesen hiányát és a belőle háruló feladatot is. Az érték és a hiány megmutatása, érvényesítése, illetőleg helyesbítése a nyelvészetnek kötelező feladata. Taglalásunk tárgya kizárólag a Grundzüge der Phonologie című műnek viszonylag zárt rendszere. Trubetzkoy állásfoglalásának összegezését mindig a mű megfelelő lapszámának minden mellékjeltől mentes feltüntetése zárja le. I. TRUBETZKOY NYELVELMÉLETÉNEK LÉLEKTANI ÉS LOGIKAI ALAPJA A nyelvészeti kategóriákat, legáltalánosabb fogalmakat Trubetzkoy könyvének bevezetésében tárgyalja alig húszegynéhány lapon; jelentősége mégis elhatározó: determinálja egész művét. A konkrét beszédmegnyilvánulás (Sprechakt) mindig meghatározott időben és helyen hangzik el egy meghatározott beszélő ajkáról. A beszélő meghatározott tárgyi körülményt közöl hallgatójával. A beszéd előföltétele a két beszélgető tudatában meglevő nyelvalkat (Sprachgebilde). Ez a nyelvalkat általános, állandó, ott van a nyelvközösség minden tagjának tudatában, alapja minden egyedi, múló beszéd-megnyilvánulásnak. Csak annyiban van létjogosultsága, amennyiben a konkrét beszédmegnyilvánulások rá vonatkoznak, amennyiben lehetővé teszi megvalósulásukat, vagyis amennyiben önmaga aktualizálódik a beszédtényben. Konkrét beszédmegnyilvánulás nélkül nem lenne nyelvalkat (Sprachgebilde); a kettő kölcsönösen föltételezi egymást, ugyanazon jelenségnek, a „nyelvnek” (Sprache) elválaszthatatlanul kapcsolt két arculata. Lényege szerint a kettő mégis teljesen különbözik, ezért mindegyiket külön kell tanulmányozni (5. p.). A beszéd (Sprechakt, parole) és nyelvalkat (Sprachgebilde, langue) különbségét Saussure szerint értelmezi: mindennek, ami a nyelv (Sprache) körébe tartozik, tehát mind a beszédnek (Sprechakt), mind a nyelvalkatnak (Sprachgebilde) két mozzanata van: a jelölő (bezeichnende, le signifiant) és a jelölt (bezeichnete, le signifié); minden nyelvi tény e kettőnek kapcsolata, egymásravonatkoztatottsága. A beszéd (Sprechakt) jelöltje mindig valamilyen konkrét, egységes értelmű, egész-jellegű közlés. A nyelvalkat jelöltje ezzel szemben csupa absztrakt szabály: szintaktikus, frazeológiai, morfologikus és lexikális; ezek szerint a szabályok szerint szabdaljuk részekre és rendezzük a konkrét jelentések világát (die Welt der Bedeutungen). A nyelvalkat szójelentése sem egyéb absztrakt szabálynál vagy fogalmi sémánál; ehhez viszonyul azután a beszédben (Sprechakt) fölmerülő konkrét jelentés. A beszéd jelölője hallható fizikai jelenség, konkrét hangáramlás. A nyelvalkat jelölője teljesen anyagtalan lényegű, s megint csak szabályokból áll: ezek szerint rendeződik a beszéd hanganyaga. 268
