Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)

Arany A. László művei

ARANY A. LÁSZLÓ

érvényes a hosszú magánhangzós rendszerre is. Martos nyelvjárásában ezzel szemben az [o, u, n] fonémák megterhelése elég nagy, s az [a, e, ö, e, ('] fonémák megterhelése kisebb mint Kolon nyelvjárásában. Grafikailag szemléltetve: Martos nyelvjárásának rövid négyszögű és hosszú háromszögű magánhangzós rendszerében a bal alsó sarok megterhelése tekintélyes; Kolon nyelvjárásában csekély. Kolon nyelvjárásában a jobb felső sarok fonémáinak százalékszámai viszont sokkal magasabbak, mint Martos nyelvjárásának fonémarendszerében.175

Ha az I. táblázatban elért eredményeket összevetjük Tarnóczyval a köznyelvre, illetve irodalmi nyelvre megállapított adataival, a következő táblázatot nyerjük:

Tarnóczy:e (é)

25,0

Kolon: 23,09

Martos: 21,95

a

23,6

24,94

21,91

o, ó

12,4

11,15

16,87

i, í

11,3

16,87

15,34

á

8,9

9,85

8,54

é

8,5

3,85

3,22

ö, ő

5,0

6,15

3,70

u, ú

3,4

1,87

5,66

ü, ű

2,0

0,74

2,70

Nyilvánvaló, hogy az ilymódon nyert statisztika távolról sem mutatja meg a nyelvrendszer fonéma-megterhelésének rendszertani megoszlását. Kolon nyelvjárásának a fonéma-megterhelésében mutatkozó sajátosságát azonban még ebben a durva összevetésben is észrevehetjük. AII. táblázatban nyert rendszertani megismerés alapján itt is megmutathatjuk a fonémarendszer megterhelésének rendszertani különbségeit. Az [e, a, o, á) féle hangok soraiban nem találunk lényegesebb eltérést. Feltűnően nagy azonban az [<?] megterhelésében mutatkozó csökkenés 8.5:3.85-höz, és ugyanakkor az [í] hangok százalékában mutatkozó többlet 11.3:16.87-hez. Világos, hogy az [/] fonémának Kolon nyelvjárásában megállapított nagyobb megterhelése okozza az eltérést, s ezzel kapcsolatos az [é] fonéma megterhelésének csökkenése. A köznyelvvel összevetve Kolon nyelvjárásában kevésbé van megterhelve az [ü] fonéma sora 2.0:0.74-hez, viszonyt nagyobb a megterhelése az [o] sornak 5.0:6.15-höz. Láttuk, hogy a két jelenség szorosan összefügg, és az [é-í] funkció-eltolódást egyenlíti ki.

Kolon nyelvjárásában nem egyforma mértékben fordulnak elő a mássalhangzós rendszer fonémái. A következő ábrán a mássalhangzó alatt feltüntetjük a mássalhangzó előfordulásának százalékszámait. Az első sorban a rövid mássalhangzók százalékait tüntetjük föl, alatta a második sorban a hosszú mássalhangzók százalékait adjuk - ha egyáltalán van adatunk. Az összegzésben a rövid és hosszú mássalhangzók százalékait összevontuk, mert anyagunk elégtelen a hosszú mássalhangzóknak önálló vizsgálatára.176 A táblázaton fonémákként és alapsorokként is láthatjuk a fonémahasználatban mutatkozó különbségeket. Az összehason175 A grafikus ábrázoláson szemléltetően berajzolhatjuk az ellentétes megoldású sarkokat. E szemléltető ábrázolást nyomdatechnikai okokból nem valósíthatjuk meg.

176 Nem érdektelen megállapítanunk, hogy Tolnainak a 25.000 hangból, illetőleg betűből készített statisztikájában kevesebb a hosszú mássalhangzókra vonatkozó adat mint Kolon nyelvjárásának 2471 fonémájából készített statisztikánkban. Vo. TOLNAI V., Egynéhány számadat a hangokról és betűkről, Nyr. XXXV, 1906, 422.

202