Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
KOLON NYELVJÁRÁSÁNAK FONOLÓGIAI RENDSZERE hangsúly kötött és nincs jelentésváltoztató szerepe), valószínű, hogy ez a rövid-hosszú korrelativ sajátság tulajdonképpen intenzitási sajátság, amelynek megnyilvánulási formája (realizációja) a hosszúság.144 145 146 A nem intenzív-intenzív, vagyis a rövid-hosszú korrelativ sajátságot a magyar nyelv mássalhangzóinál is megtaláljuk. Ezzel a sajátságával a magyar nyelv a világ nyelveinek olyan típusához tartozik, amely nagyon kevés nyelvet számlál. 2. A prozódikus disztinktív sajátságok A prozódikus sajátság általában lehet vagy jelentésváltoztató vagy kapcsolódási sajátság. A magyarban a prozodémának csak jelentésváltozó szerepe van, ezért minden prozodéma lehet hosszú is. Egy szóban több intenzív, vagyis hosszú prozodéma következhet egymásután, esetleg váltakozhat röviddel. Ugyanúgy azonban tisztán rövid prozodémákból is állhat a szó.14' v Kolon nyelvjárásának magánhangzó-rendszerében az [e] fonéma kivételével minden magánhangzós fonéma részt vesz a rövid-hosszú prozódikus korrelációban. A mássalhangzóknak mindegyike rész vesz a prozódikus korrelációban- Az intenzív, hosszú mássalhangzóknak megjelenítésében kétféle típust különböztetnek meg: 1. két vagy többtagú szóban hangzóközi helyzetben a hosszú mássalhangzónak kettőzött, ikerített jellegű kiejtését állapítják meg,14f' mivel ezt az intenzív, hosszú mássalhangzót mindig szótaghatár, illetve morfémahatár választja ketté; 2. abszolút szóvégi helyzetben hosszú megjelenítésű mássalhangzót állapítunk meg. Fonológiai szempontból azonban csak egyetlen egységes mássalhangzós korreláció van: az intenzív-nem intenzív, vagyis a rövid-hosszú ellentét. Morfológiai szempontból természetesen van jelentősége a megjelenítésbeli különbségnek, illetve megoszlásnak is, s közeli rokonságra mutat pl. a finn kettőzési korrelációval. Általában a szófonológiában aránylag csekély a hosszú mássalhangzós fonémák szerepe; ezeknek többnyire alaktani funkciójuk van.147 Kolon nyelvjárásában a mássalhangzóknak funkcionális megterhelése, illetve kihasználása gazdag. A hosszú mássalhangzók mennyiségi előfordulását a feloldások rendszere gazdagítja. Magánhangzó-közötti és szóvégi helyzetben szintén gyakori a hosszú mássalhangzó, pl. a fkevessén, szokass, kàkàss] féle alakokban. Ezek az alakok azonban tetszőlegesen váltakoznak a röviddel, s külön vizsgálódásnak kell megállapítania másodlagos rendszertani értéküket. A prozódikus sajátságnak a magyar szófonológiában nincs több funkciója. Természetesen a prozódikus sajátság a magassági hangsúly (hanglejtés), a mondathangsúly és a szünet alakjában új jelentésváltoztató szerephez jut a szókapcsolatokban, szólamegységekben és a mondatban. Valamint a szófonológiában, a mondatfonológiában is meg kellene különböztetnünk a kifejező, ábrázoló és a felhívó síkot, mert mindegyiknek más-más prozódikus megoldási típusa van. A magyar szófonológiában kihasználatlanok azok a prozódikus eszközök, amelyek a mondatban érvényesülnek, ezért nagyobbmérvű s főképpen kötetlenebb a 144 Vo. TRUBETZKOY, Grundzüge, 145, és LAZACZIUS, Bevezetés, 45. 145 TRUBETZKOY, Grundzüge, 181. 146 BOMBOCZ, Történeti Nyelvtan, 44. 147 LAZICZIUS, Bevezetés, 47. 185
