Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
ARANY A. LÁSZLÓ prozódikus eszközöknek, a hangsúlynak mondatfonológiai kihasználása. A mondathanglejtésben14'1 az emelkedő-eső hangmenet képez ellentétet. Az emelkedő hangmenet a mondat befejezetlenségét jelzi (a grafikai rendszerben a vessző előtti rész), az eső hangmenet a befejezettséget (grafikailag a pont előtti rész). Ez az alapvető prozódikus ellentét megvan Kolon nyelvjárásában is. Az eldöntendő kérdőmondatnak hangsúlyozása egyezik a befejezetlen mondat magassági hangasúlyának menetével, csak magasabb hangfekvésben, illetve hanghelyzetben.148 149 így van ez Kolon nyelvjárásában is. A hangsúlyozási vizonyok kérdése a magyar nyelvben nem tartozik a gazdag irodalmi! kérdések közé.15" Ezért Kolon nyelvjárásának hangsúlyozási viszonyait is csak külön tárgyalással lehet majd tisztázni. A mondathangsúly a magyar nyelvben általában és Kolon nyelvjárásában is valamelyik szóhangsúly megerősítésével, kiemelésével valósul meg. A szünet a mondatok és mondatrészek elhatárolására szolgál. IV. A FONÉMÁK KAPCSOLÁSA A. A FONÉMÁK FUNKCIÓ-MEGOSZLÁSA A feloldás rendszerében csak az egydimenziós ellentétek vesznek részt. A nyelvrendszerben azonban mindig több a többdimenziós ellentét-viszony. Ezért a feloldások rendszerének megállapítása mellett fontos feladat a fonémák kombinációs lehetőségeinek és törvényszerűségeinek megállapítása. Bizonyos helyzetekben bizonyos fonémák nem állhatnak. Ezek az esetek nem tartoznak a feloldás esetei közé. Ezek szerkezeti tilalmak és lényegi jellemzői a nyelvrendszernek. Ezért meg kell állapítanunk a fonémák kombinációs lehetőségeinek törvényszerűségeit.151 A fonémakombinációnak vannak általános nyelvi törvényei. Az alapvető törvény abban a felismerésben összegeződik, hogy egy morfémában a közvetlen egymás mellett álló fonémáknak a különbözőségnek bizonyos minimumát kell elérniök.152 153 A közvetlen fonémaérintkezésben ezt a minimumot a mássalhangzóknak két csoportja nem tudja elérni: 1. a másodfokú zárjelleg-korreláció ellentét tagja, és 2. a privativ vagy egyenértékű ellentét-viszonyban álló képzéshelyi rokon-sorok tgjai.155 Ezek az egyetemes törvényszerűségek érvényesülnek Kolon nyelvjárásában is, mert érintik mind a két említett korrelációs rendszert. A képzéshelyi rokon-sorok közül ez a törvényszerűség érinti az aplikális sor két rokonsorát és a spiráns képzéshelyi sor rokonsorait. Ehhez az egyetemes törvényhez Kolon nyelvjárásában még további ilyen törvény járul: nem állhat egymás mellett a zárjelleg szerint zöngésnek jelölt két mássalhangzó, pl. [dl, dn]. A zöngés zárjellegű mássalhangzók némelyike 148 ZOLNAI Béla, Szóhangulat és kifejező hangváltozás, Szeged, 1939, 118. 149 GOMBOCZ, Történeti Nyelvtan, 51 ; TRUBETZKOY, Grundzüge, 202. 150 E kérdésnek a szakirodalomban mindössze hét tanulmányt szenteltek. Vö. HEGEDŰS Lajos, magyar hangejtésformák grafikus ábrázolása, Budapest, 1930. Hegedűs munkája tisztán eszközfonétikai, s nem állapjtja meg a magyar hangejtésnek disztinktítv típusait. 151 TRUBETZKOY, Grundzüge, 219. 152 TRNKA B., General laws of phonemic combinations, TCLP 6, 57. 153 Lásd a 114. és 117. lapot. 186
