Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
KOLON NYELVJÁRÁSÁNAK FONOLÓGIAI RENDSZERE gánhangzó után áll.”6 ezenkívül az [/] fonéma részt vesz a magánhangzós hosszúsági korrelációban, a [/'] pedig a mássalhangzós hosszúsági korrelációban, mégpedig a mássalhangzókra jellemző ikerített változatban is, pl. az [íj/jé] féle alakokban. E körülmények mind a \j] fonéma önállóságát bizonyítják, bár az [;'] és [/'] közötti különbségi küszöb határozottan a legkisebb mérvű az egész magyar fonémarendszerben.”7 Ezzel szemben a szó- illetőleg morféma-kezdő[j] és a morféma- illetőleg szó-végi csökkentett nyomatékú [/] csak kombinatórius változatai a [/'] fonémának. Az alapváltozat a [/]. A zöngés [/] fonémának zöngétlen [Y] párja szintén csak kombinatórius változata a [/'] fonémának. Kolon nyelvjárásában a zöngétlen változat nagyon ritka, mert a [lopj, rakj] féle nyelvtani alakok helyett a [lopjál, rákját] típusok használatosak. A Kolon nyelvjárásában megállapított mássalhangzós fonémarendszer1'8 nagyjából érvényes minden olyan nyelvjárási rendszerben, amely önálló fonémaként ismeri az [ly] hangot. Ezt a rendszerezést végérvényesnek tarthatjuk az irodalmi magyar nyelv viszonylatában is. Természetes azonban, hogy a feloldások rendszere nyelvjárásokként változik, és az irodalmi nyelvben is más. Ez a körülmény azonban nem érinti az itt rögzített alaprendszert. Az aprólékosabb részletkérdéseket nyitva hagytuk. Azokat részmunkáknak és részletkutatásoknak kell közelebb vinniök a végleges megoldáshoz. Az irodalmi magyar nyelv magánhangzós és mássalhangzós fonémái 30:100 arányban viszonylanak egymáshoz (8 mgh.+26 mshg.). Ugyanakkor pl. a cseh 58:100 (14 mgh., 24 mshg.), a német 64:100 (14 mgh., 24 mshg.) az angol 83:100 (20 mgh, 24 mshg.) arányt mutat.1" Ebből az összevetésből következik, hogy a magyar irodalmi nyelvet és Kolon nyelvjárását is jellemzi a mássalhangzóknak uralkodó szerepe. Ez az arányszám akkor sem változnék nagyon, ha számításunkba bevonnánk a hosszú magánhangzókat és mássalhangzókat.”0 Az összevetésnél mutatkozó nagy különbség azonban csak látszólagos. Pl. a cseh és magyar nyelv fonémáinak arányszáma a valóságban alig különbözik. A cseh nyelv arányszámának kiszámításakor ugyanis kettőshangzónak számították be a szótagvégi [mgh.+j (ij) fonémacsoportot, s így a magánhangzók számát jelentősen megnövelte az alkalmi csoportosulással alakult kettőshangzók száma. Ily alapon azonban kettőshangzónak számíthatnánk a magyarban is a [komoi] féle szótagvégi [mgh.+i (j) fonémacsoportokat. Ennek következtében kettőshangzónak kellene minősítenünk a következő fonémacsoportokat: [ai, oi, in, ej, ii, öi, hí].136 137 138 139 140 141 így aztán a magyar irodalmi nyelv és Kolon nyelvjárása is 15 magánhangzós fonémát számlálna. A magánhangzók és mássalhangzók arányszáma ekkor a magyarban is 58:100 volna. 136 A morfémahatárral elválasztott |m(g/i/jett] féle esetek e kérdésben természetesen semmit sem bizonyítanak. 137 Vb. még VACHEK J., Fonologický pomer hlásek i a í v češtine a slovenčine, Slávia XI, 1932, 26; JAKOBSON R., Z fonologie spisovné slovenštiny, Sborník Slovenská miscellanea, Bratislava, 1931, 160. 138 Nem közöljük a Kolon nyelvjárásának mássalhangzóit tárgyaló anyagot. A rendszerezés módszere és a mássalhangzók állapotának jellege a közölt anyagból is látszik. A végleges és teljes rendszerezés módszerét ugyanis csak a morfológiai feltárás után állapíthatjuk meg. 139 Vti. MATHESIUS V., La structure phonologique du lexique du tchèque moderne, TCLP 1, 69. 140 Némi eltolódás jelentkezne akkor, ha tekintetbe vennénk a hosszú és ikerített mássalhangzók közötti funkcionális különbséget. Hosszú megjelenítésben pl. ritkán fordul elő a |f v, zs, m\ és [rfzs] fonéma. Vo. GOMBOCZ, Történeti Nyelvtan, 44. 141 Vo. GOMBOCZ, Történeti Nyelvtan, 33. 183
