Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
ARANY A. LÁSZLÓ még nem teljes, mert ehhez járul még a feloldások rendszere. A sík-ábrázolás azonban alkalmatlan az ilyen szövevényes rendszer ábrázolásra.1’1 A lokalizációs alapsorokon kívül áll a [h] és [/] fonéma. Egyik sem tagja a privativ és proporcionális ellentét-soroknak, egyik sem vesz részt a zárjelleg-korrelációban. Ezért lehetséges a zöngés-zöngétlen megvalósításuk. A zöngésségi tényező' e két mássalhangzónál irreleváns és a fonémakömyezettől függ. A fonémakörnyezet mellett még a morfémahelyzet is meghatározza megvalósításuknak zöngés vagy zöngétlen jellegét. Alapváltozatnak a zöngés változatot kell tartanunk.1’2 A zöngétlen változat a mellékváltozat. Lehetséges, sőt valószínű, hogy a [A] és [/] fonéma egydimenziós elszigetelt ellentét-párt alkot. E feltevést több körülmény támogatja. E kérdés azonban tüzetesebb tanulmányozást kíván. A [h] és [/] fonémának zöngés-zöngétlen megvalósítása a jelentéstani egységek elhatárolását jelölheti, tehát az ábrázoló rendszerben másodlagos fonológiai szerepe lehet.1” A [/;] fonéma magánhangzók között (nemcsak a szóban, hanem a mondatban, illetve szólamban is) zöngés, szókezdeten és mássalhangzó után pedig zöngétlen. Morféma kezdetén zöngétlen akkor, ha az előtte álló morféma mássalhangzóra végződik. A zöngés mássalhangzó ily esetben elveszti zöngésségét, pl. [àthàt], A zárjelleg szerint zöngés alapsorú mássalhangzós fonémák (amelyeknek természetesen nincsen zöngétlen párjuk) és magánhangzó között a [h] mindig zöngés. Ez a szabály érvényes a folyamatos kiejtésű mondatban, illetve szólamban a szóközi helyzetre is.1’4 Külön kell foglalkoznunk a [/] és [/] hang viszonyával. E két hang ugyanis több nyelvben egy és ugyanazon fonémának két változata. Ha két fonéma hangképzés és akusztikai jelleg szempontjából rokonjellegű, de sohasem fordul elő egy és ugyanazon hanghelyzetben, akkor a két hangot egy fonéma kombinatórius változatának kell minősítenünk1’5 De ha ez a két rokon hangzó egy prozodémában egymás mellett állhat, akkor a két hangzót önálló fonémának kell minősítenünk. így van ez főképpen akkor, ha a kérdéses helyzetben az illető hangok önállóan is állhatnának. A vázolt okból a magyarban és Kolon nyelvjárásában is önálló fonéma az [/] és a [/] hang is. E hangokat megtaláljuk olyan helyzetben is, ahol a magyar nyelv fonéma-kapcsolódásának törvényszerűsége szerint nem állhat két magánhangzó, illetve mássalhangzó. A magyarban egy prozodémában egymás mellett nem állhat két magánhangzó. Ezért az ilyen kapcsolatot mint pl. [fejit, tetejit, kezejít, kászájíkál, az ápjájík, íj boldogó; íj jé; mond é bűnejíd] [/+/], illetve \j+í, f+j] fonémakapcsolatoknak kell tartanunk. A [/+/, í] fonémakapcsolat mindig csak ma * 132 * 134 135 lii A magyar nyelv mássalhangzós fonémarendszerének első rendszerezését Laziczius Gyula kísérelte meg. Rendszerében még csak a zöngés-zöngétlen és a rövid-hosszú korrelációt érvényesítette. Vo. MNy XXVI, 271, és Bevezetés a fonológiába, 47^t9. Skalička a zöngés-zöngétlen és rés-zár sajátságok szerint rendszerezte a magyar nyelv mássalhangzós fonémáit. Ez. a kísérlet is leegyszerűsítette a magyar mássalhangzós fonémák belső viszonyítottságának rendszerhálózatát. Vo. Skalička, ČMF XXI, 152. 132 LAZICZIUS a MNy XXVI, 272 és kk, a |/r] fonéma alapváltozatának a zöngétlen változatot tartja. A magyar nyelv szerkezeti alaptörvényeinek értelmében azonban a mássalhangzós fonéma disztinktív értékének legnagyobb fokát magánhangzó-közötti helyzetben éri el. Ezért alapváltozatnak a zöngés megjelenítést kell tartanunk. 1.33 Lásd a jelentéstani egységek elhatárolásának fejezetét a 157. lapon. 134 E kérdéshez vesd össze még GOMBOCZ-MEYER, Zur Phonetik der ungarischen Sprache, le Monde Oriental, 1907-1908; GOMBOCZ, Történeti nyelvtan, 25; BAKÓ Elemér, Hányféle hang van a magyarban, MNy XXXIII, 31-38; LAZICZIUS, A zöngés h kérdése. MNy XXXIII, 305. 135 TRUBETZKOY, Grundzüge, 44. 182
