Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
KOLON NYELVJÁRÁSÁNAK FONOLÓGIAI RENDSZERE b) Az egyenértékű rokonsorok Az alapsorok egymással többdimenziós ellentét-viszonyban állanak. Némely nyelvben azonban a belső törvényszerűség szellemében két alapsor valamelyik hangképzési melléksajátsága vagy esetleg a sajátság fokozása szerint egydimenziós egyenértékű vagy privativ ellentét-viszonyba kerülhet. így a magyarban az apikális sort a nyelv hegyének a működése jellemzi, azonban a dentális képzés és a praepalatális képzés szerint két sorra oszlik. A viszony természetesen állandó, mert a praepalatális sor hangjainak ejtésekor a nyelv hegye mindig magasabban van, mint a dentális sor hangjainak ejtésekor."8 Az apikális sornak ez a dentális és praepalatális sorra való oszlása jellemzi a magyar nyelvet."9 Ugyancsak jellemzi ez a mássalhangzós rendszertani sajátság Kolon nyelvjárását is. Az apikális sor tehát két rokonsorra oszlik: az első a dentális sor: [t, d, n, /], a másik a praepalatális sor: [ty, gy, ny, ly], E két sor egymással egydimenziós ellentét-viszonyban áll. Az előbbi apikális sor kettéhasadásával teljes mértékben azonos jellegű az apikális képzésű réshangok képzéshelyi sorának belső megoszlása egy dentális (sz-jellegű) és egy praepalatális (s-jellegű) rokonsorra. A palatális sort hátrább képzett apikális sornak kell minősítenünk. Az elülső apikális sorral egydimenziós és logikailag egyenértékű ellentét-viszonyban áll. E körülményt a megfelelő párok feloldhatósága (neutralizálhatósága) bizonyítja. A magyar nyelv réshangú képzéshelyi sorának megoszlott két rokonsorát Kolon nyelvjárásában is megtaláljuk. Az apikális sornak: [íz, z, c, dz\ fonémáival szemben a praepalatális sornak: [.?, zs, cs, dzs] fonémái állanak. Hasonlóan megoszlik az ajakhangú alapsor egy bilabiális [p, b] és egy dentilabiális \f, v] rokonsorra.'20 A magyar nyelvben általában s így Kolon nyelvjárásában is ismeretlen az olyan mássalhangzós fonémasor (alapsor vagy rokonsor), amelyet még valamilyen járulékos képzési sajátság, illetve hangsajátság jellemezne, s így privativ proporcionális ellentét-sort, vagyis korrelációt alkothatna. így ismeretlen pl. a járulékos sajáthang-korrelációk közül a lágysági korreláció is.118 119 120 121 c) A képzéshelyi hangsajátságú sorokon kívül álló mássalhangzós fonémák Többnyire a képzéshelyi soron kívül állanak a [h] fonéma s a folyékony hangok. Kolon nyelvjárásában azonban az [/] és [ly] fonémákat nem mint liquidákat értékelik, hanem mint dentális és palatális hangokat, s így az apikális alapsornak két rokonsorában helyezkednek el. A folyékony hangoknak ez az elhelyezkedése jellemzi mindazokat a nyelvjárásokat, amelyekben megtalálhatjuk az [/v] fonémát. A központi nyelvjárásokban és a köznyelvben azonban az [/y] fonéma helyett [/] vagy [/] hangot ejtenek. Ezekben aztán az [/] fonéma nem so118 TRUBETZKOY, Grundzüge, 118. 119 LAZICZIUS, Bevetés a fonológiába, 48. 120 Trubetzkoy szerint a testvérsorok megoszlásánál két akusztikai jel játszik szerepet: 1. a réshangoknál az. élesenyhe ejtésmód, és 2. az apikálisoknál a tompa-világos hangkülönbség. Vei. Grundzüge 120. 121 A lágy mássalhangzóknak szótagos korrelációja jellemezte az ősmagyart. E sajátság elvesztése a magyar nyelv átformálódásának nagy állomását jelenti. A lágy mássalhangzós korreláció hiányát megállapítja már Lazie7.ius is. Vo. Bevezetés a fonológiába. 49. 177
