Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
ARANY A. LÁSZLÓ Az iktelen alanyi ragozásnak 1. számi 3. személyú [»] ragja és a palatális magánhangzójú tő között [-/-] áll. Pl.: [elmín], A föltételes mód jele a magashangú szavakban [-ni-]. Pl.: a) [átálmenník, merítenik, rákhátník, ánník, kedvezník; mit nem cselekenník]; b) [bë is vetním]; c) [ereszteníd, há mëgengennid]; d) [ldecik á száj ár ó hogy ëhetnik szëgin]; e) [el ínekéi hetník], A felszólító mód tárgyas ragozásának többesszámi 2. és 3. személyében a módjel magánhangzója gyakran [-/-]. Pl.: [őrizzíték; vessík], E) A MÁSSALHANGZÓK SAJÁTSÁGAI 1. A képzéshelyi hangsajátságok A mássalhangzóknak a képzés helyével összefüggő' hangzási sajátságai minden nyelvben relevánsak. Kivételt csak a rendszeren kívül álló mássalhangzós fonémák tesznek. A fonológiailag disztinktív, releváns képzéshelyi (lokalizációs) hangsajátság több mássalhangzónak lehet közös sajátsága. Ilyenkor aztán az egyes mássalhangzók a zár képzésében vagy a rezonanciában különböznek egymástól. A közös helyen képzett közös disztinktív hangsajátságú mássalhangzós fonémák egységes sorokat képeznek. Ezek a közös hangsajátságú mássalhangzós sorok az egységes mássalhangzós rendszerben különböző ellentéti viszonyokat alkotnak. Egy ilyen lokalizációs hangsor egyetlen, vagy több fonémából állhat. a) Az alapsorok A hangképzés helyének viszonyítása szerint képzéshelyi hangsajátságú alapsorokat állapíthatunk meg. Ezek a képzéshelyi alapsorok egymással többdimenziós heterogén ellentét-viszonyban állnak. Ilyen képzéshelyi hangsajátságú alapsorokat képeznek 1. agutturális (postdorsális), 2. az apikális (dentális), 3. a labiális és 4. a rés- (praedorsális) hangok. Ezek a képzéshelyi hangsajátságú alapsorok majdnem kivétel nélkül megvannak minden nyelvben. A réshangok és az apikális mássalhangzók rezonanciája rokonjellegű, s bizonyos nyelvészeti előfeltételek mellett bizonyos nyelvekben egyesülhetnek. A felsorolt legelterjedtebb képzéshelyi sorok mellett ismert még a ritkább 5. laterális és 6. gutturo-labiális képzéshelyi sor. Erősen elterjedt azonban 7. a palatális képzéshelyi sor, amely sok nyelvben önálló alapsort alkot, több nyelvben azonban a gutturális vagy apikális sorral áll egydimenziós viszonyban, A palatális alapsor fonétikai megvalósítása nyelvenként változik. Nem ritka végül 8. a laringális alapsor sem. A képzéshelyi hangsajátságú sor fonológiai fogalma nem egyezik egyszerűen az artikulációs hely fogalmával. A mássalhangzós fonémák több képzéshelyi sajátsággal bírnak, s a nyelvnek uralkodó szerkezeti jellege szerint hol az egyik, hol a másik képzési sajátságuk szerint lehetnek tagjai különböző képzéshelyi soroknak. Képzéshelyi sorról azonban csak akkor beszélhetünk, ha a sor fonémái nem állanak egydimenziós proporcionális viszonyban más képzéshelyi hangsajátságú sorok fonémáival. Ahol ilyen viszony forog fenn, ott az ellentét mindkét tagja egy képzéshelyi sorhoz tartozik. (Ezzel az esettel nem szabad összetévesztenünk az olyan esetet, amikor két képzéshelyi alapsor egyetemlegesen kölcsönös egydimenziós ellentét-viszonyban áll.) 176
