Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)

Arany A. László művei

KOLON NYELVJÁRÁSÁNAK FONOLÓGIAI RENDSZERE

Az igéből képzett főnevek képzői magashangú tő után mindig [-&], [-míny], [-viny], [-síg], [-ík], [-íl] alakúak. Pl. a): [-&]: [engesztís] ’zsírolvasztás’; [à kihírdetís előtt; jegyzís; fàkàsszà mëg à këlist; korânn lëssz à főkelís; kocsikenís; kenisës kés; fejës kötís]; [kötíss] ’csipke’; [lövís; ölís; lúdölís; születisë nápjá; tëmëtis; tereintísít, üllís, vetís, ve tisse] ; b) [-míny]: [sütemíny]; c) [-íz'g]: [nyeressíg, vesztessíg]; d) [-ík]: [moslíkáss puttón; óbbá à szänkdíkbä vän; ivódik, morzsái ík]; e) [-//]: [kötíí] (de [kötél] is).

A gyűjtőnevek képzője magashangú tő után mindig [-síg] alakú: [erdősig],

A foglalkozást jelző nevek képzője magashangú tő után [-Az]. Pl.: [rívísz, kertísz]Az elvont tulajdonságot és állapotot jelentő főnevek képzője magashangú tő után [-síg]. Pl.: [betegsíg; egíssíg; ésíg; felesig, hüsigëss, kéccsígbe ëstem, kőccsíg, könnyebbsígit, kössígecske, közönsígéssen, nëhëssig vàn bënnë; nëmzëccsigës virágszál; szípsíg; szákípessíg; nincs rá szüksíge; ôrizzitëk a szűzessígét; tisztesígvé híják; tisztessíg, vendígsíg, zőccsíg].

Az összefoglaló főnevek képzője magashangú tő után az [-ík]. Pl.: [Pétërik],

Az egyesszámi birtokjeles alanyeset az [-/] birtokjellel lakul. PL: [egymás! lëvinek],

A birtokos ragozásban a birtok egyes és többes számának 3. személyú jele mindig [-jí], illetve [-/]. Pl.: [gyermeki, kàlëpjikot, pâlcâjikot; mellejíkre bukritát; rokonnyí; à keresztlyányájí; á lyánpájtássí; süket gyerekkí lësznek]; [egyessí] ’egyesei vannak a gyermeknek az iskolában’; [ágájikrái hullánák; foci}rázza á kàlëpjikot; à pálcájíkot is főcifrázza; bizonyítványíkot; szerencsés ünnepjíket; rozmáringjík; hun vannak á kápájík; vőjejíd, lábáíkot]. Azonban: [botossi].

Az ok- és célhatározórag magashangú tő után [-ír] alakú. PL: [mëgy à mënyàsszonyir; ä csitfir; ökörír, káposztájír; ménnek à dunnákír].

Hasonlóan az [/]-t találjuk a határozóragnak személyragos alakjában: [irtëm].

Az [z] fonémát találjuk a) a deverbális [-ikony, -ikëny] melléknévképzőben: [feledikëny];

b) a [-fde] melléknévképzőben: [mâsfilë].

Az [í] fonémát találjuk a birtoknévmások ragozásában: [enyírn].

Az [í] fonéma igekötőben: [szít-].

A hosszú [í] lehet polifonématikus értékű. Pl.: a) [mi litt engem, mi lit benneteket]; [lívít] ’szokott lenni’; [físő] ’felső’; b) [körtí-körtvély; búzávál írőkörtí]; [níkő] ’nélkül’; c) [kíső] ’külső’; d) [miket] ’melyiket’.

Az [í] fonémát találjuk a) a szenvedő igékben: [dícsírtessík]; b) az igék [-gíl], [-Az] képzőjében, pl.: [ildëgfl, üldögíl, legelísz]; c) a denominális [-írsz], [-ít] képzőben: [szomoríttyá, hálványíttyá].

Az [í] fonéma a határozatlan névmásban: [níméllik],

A névszóból képzett magashangú igék töve és az [-/], [-r] képző között a kötőhangzó gyakran [-;'-], vagy mint [;'+/] értékű polifonématikus [-z] képző áll. Pl.: [visszácserí 1 lyi; beszí vele, beszillyëk—beszilek, beszítek, beszígetnyi, beszínyi; bíkínyi, mëgbikonek; cseríllek; écseríllyik]; [Dícsírtessík à Jézus Krisztus]. De a közlő stílusban: [méggyícsír, mëggyicsirtë]; [mesí] mesíjé] (imper.): [csúfát mesínyi].

Az alanyi igeragozás multidejének egyesszámi 2. személyű [-/] ragja és a magashangú igető között a kötőhangzó gyakran [-;'-]; ha azonban az igetőben nincs [-Í-] hang, [-<?-] kötőhangzót találunk. Az [-z-] kötőhangzó azonban polifonématikus értékű ragként szerepel. Pl.: [mëgihëszti],

A tárgyas igeragozás multidejínek többesszámi 3. személyű [-k] ragja és a palatális magánhangzójú tő között mindig [-('-] kötőhangzó áll. PL: [êtëttik, vittík; rokonytó kűttík vissza; féltettík; kiveszekettík mâgokot; kirdësztik; në szeressík egymást; elővettík, nem érdëmlëttik].

175