Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
ARANY A. LÁSZLÓ A többdimenziós ellentétek továbbá lehetnek homogének és heterogének. Homogének azok az ellentétek, amelyek egy egydimenziós ellentét-láncolatnak két külső tagját teszik. Pl. az [i-e] ellentét többdimenziós. Egyedüli közös vonásuk, hogy magánhangzós fonémák. Azonban úgy is értékelhetjük őket, mint az [i-e, ë-e] egydimenziós ellentétsor külső két tagját, s akkor ezt az ellentétet homogénnek kell nyilvánítanunk. Ezzel szemben pl. a [b-f\ ellentét között nem találunk egydimenziós ellentétű láncolatot, ezért a [b-f] ellentét többdimenziós heterogén ellentét. A vizsgált nyelv fonológiai rendszerében természetesen a legtöbb az ilyen többdimenziós heterogén ellentét. A fonémák fonológiai tartalmának értékmegállapításában természetesen fontosabbak a homogén ellentétek. így van ez Kolon nyelvjárásában is. A többdimenziós homogén ellentét lehet egyirányú, vagy többirányú a szerint, vájjon csak egy láncolat köti-e össze a két tagot, vagy több láncolati lehetőség vezet az egyik szélső tagtól a másikhoz. Mind az egydimenziós, mind a többdimenziós ellentét lehet vagy proporcionális, vagy elszigetelt. Az ellentét proporcionális, ha a tagok viszonyát a rendszer további ellentéteiben is megtaláljuk. Ha nem, akkor az ellentéti viszony elszigetelt. Egydimenziós és proporcionális pl. a [p-b] viszony, mert megvan a [ty-gy, t-d, k-g] stb. ellentétekben is. Az [r—/] ellentét azonban a magyar irodalmi nyelvben egydimenziós és elszigetelt. A [p-t] viszony többdimenziós és proporcionális (p-t, b-d, m-n), a [p-í] ellentét többdimenziós és izolált. Az elszigetelt ellentétek minden rendszerben gazdagabbak, mint a proporcionálisok. Legtöbb az elszigetelt többdimenziós ellentét, legkevesebb az izolált egydimenziós. Közöttük helyezkednek el a proporcionális ellentétek. Ezek közül mindig több a többdimenziós. Kolon nyelvjárásában csak két fonéma képez többdimenziós elszigetelt ellentétet, a : [h-j] és mindössze két fonéma izolált egydimenziós ellentétet: [/—r], 2. Az ellentétek viszonya az ellentét-tagok közt Az ellentéteket vizsgálhatjuk úgy is, hogy eltekintünk az egész rendszertől, s csak a két cllentéttag kölcsönös logikai viszonyát vizsgáljuk. Ebből a szempontból a fonológiai ellentéttagok viszonyának három faját különböztetjük meg: 1. a privativ ellentétet, 2. a fokozati ellentétet és 3. az egyenértékű (equipollens) ellentétet. A privativ ellentétnek bizonyos hangsajátság jelenléte vagy hiánya teszi az alapját. (Pl. a zöngésség-zöngétlenség, ajakhangúság stb.). Azt a tagot, melyben megtaláljuk a kérdéses hangsajátságot, jelölt tagnak nevezzük, míg a másik a jelöletlen tag. Az alaptag a jelöletlen, s ezt vezérfonémának nevezzük. A fokozati ellentétben a tagok közös hangsajátságuknak vagy árnyalatában különböznek. Ilyen pl. az [a-o-u] magánhangzók nyiltsági fokának különbsége. A minimális és maximális fokú hangsajátsággal bíró tagokat külső tagnak, a többit belső tagnak nevezzük. Az egyenértékű (equipollens) ellentétnek mindkét tagja logikailag egyenrangú. Ez az ellentét egy hangsajátságnak vagy két fokozatát képezheti, vagy esetleg tagadását és állítását. Ilyen pl. a [ty-gy, b-d] ellentét. Ez az ellentét a leggyakoribb. A rendszerből kiszakított ellentétet többnyire akár privatívnek, akár fokozatinak, akár egyenértékűnek értékelhetjük. A rendszerben azonban a fonéma-rendszer viszonyhálózata (struktúrája) és funkciója egyértelműen meghatározza az ellentétpároknak fonológiai tartalmát és értékét. 138
