Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
ARANY A. LÁSZLÓ Ilyen egész, alkat a nyelv is. A nyelvben meghatározott viszonyítottságu részegészeket és ezeken belül elemeket találunk. Ezek száma és viszonya állandó és meghatározott. Ha változik akár a nyelv részrendszereinek, akár elemeinek száma, esetleg viszonya, változik maga az egész: a nyelv is. Míg a közösségileg egyetemes érvényű nyelvben ilyen számbeli és viszonyítottsági kötöttség uralkodik, addig a beszédben sok egyéni megvalósítás (aktualizáció) és váltakozás (variáció) érvényesülhet a kötelező nyelvi alap mellett, illetve nyelvi alapon. Ezek az egyéni érvényű, rendkívüli és tetszőleges változatok, amelyek a közösségben egyetemesen érvényes nyelvi jelenségekhez kapcsolódnak, többnyire csak egyéni beszédtények, tehát nem érintik magát a közösségi érvényű nyelvet s annak belső szerkezetét. A nyelv és a beszéd megkülönböztetésében elválasztjuk a közösségi érvényűt az egyénitől, a lényegest a járulékostól.15 A nyelv törvényszerűségeit a lingvisztika kutatja, elemeit pedig, amint azt már mondottuk, a fonológia. A beszéd elemeit, a fizikailag érzékelhető hangokat a segédtudományként értelmezett16 fonétika kutatja a természettudomány módszereivel. C) A NYELV JELSZERŰSÉGE ÉS ÁBRÁZOLÓ SZEREPE A nyelvi kifejezés mindig valamilyen (tárgyi, eszmei vagy viszonyi) valóságnak a jele, szimbóluma. A jellel helyettesítjük a tárgyat, a jel tehát helyettesítője a tárgynak. A nyelvi jelek közösségileg megállapodott módon kapcsolódnak a jelölt tárgyhoz és közösségileg ismert és elfogadott rendszert alkotnak. Ajeladó, a beszélő a jelet leadja, a felvevő, a hallgató felveszi.17 Ajeladó a leadott jellel háromféle valóságot közölhet: 1. A jel csak száraz tárgyi valóságot közöl, vagy megállapít. A jelnek itten tehát tisztán ábrázoló, értelmi, közlő funkciója van; 2. Ajel a tárgyi tartalmon kívül még egyéni vagy közösségi, tárgyi elhatároltságot, esetleg lelkiállapotot, érzelmi vagy közösségi, tárgyi elhatároltságot, esetleg lelkiállapotot, érzelmi valóságot és intenciótis kifejez. Pl. a jel jelentése mellett ajelnek járulékos jegyeiből, a kiejtés módjából tudatosítjuk azt is, hogy a jeladó már öreg ember, nő, izgatott ember stb.; 3. Ajel a száraz tény közlésén kívül felhívást, óhajt, parancsot is tartalmazhat. A nyelvi jelnek és jelrendszernek az ábrázoló funkció, az értelmi kifejezés az elsőleges sajátsága, de szükség szerint uralkodó jelentőségű (domináns) lehet a másik két funkció is. A jel hallatára a jelet tudatunkban felbontjuk, illetőleg összefoglalóan mind a három funkció szerint értékeljük s megállapítjuk, ki beszél, mit mond és mi a célja. Tudatosítjuk a jelnek ábrázoló, tárgyi tartalmát, de ezenkívül még sok kísérő (kifejező vagy felhívó) sajátosságát is. így ajel sajátosságaiból megállapíthatjuk ajeladó korát, hangképző- és beszéd-sajátosságát, hibáját, kedélyállapotját, a jeladás biztonságát, érzelmi telítettségét, beszédének nyílt vagy rejtett célját, vágyát stb. Mindezek a jelenségek azonban csak egyéni értékűek, egyszerű egyéni, lélektani és beszédtények sajátságai, s a nyelvrendszer és a nyelvrendszert kutató lingvisztika, illetve a fonológia számára értéktelenek. Ellenben ezek a kifejezési sa-15 LAZICZIUS, Általános nyelvészet, 19. 16 GOMBOCZ Z., Funkcionális nyelvszemlélet, 5. 17 BÜHLER, Sprachtheorie, 28, 13, 33. 116
