Tóth Károly - Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (Somorja, 2007)
Arany A. László művei
KOLON NYELVJÁRÁSÁNAK FONOLÓGIAI RENDSZERE Kolon nyelvjárásának feldolgozásában nem az aprólékos jelenség-kutatás, nem a rendkívüliségek és kivételek érdekeltek minket, hanem az alapszerkezetek, az általános érvényű törvényszerűségek. Nem anyagközlő munkának készült tehát ez a munka, célja nem a példatár bemutatása. A fogalommá, törvényszerűséggé tisztítható szerkezeti törvények megmutatása itt a cél, új feldolgozási módszer keresése az indítóok. Egy-egy fejezet bevezetésében igyekszünk tömören vázolni az általános fonológiai fogalmakat és törvényszerűségeket. Ezzel a helyes irányú értelmezés és bírálat kifejlődését kívántuk elősegíteni. A magyar irodalomban az utolsó években nem jelent meg olyan fonológiai munka, amely egy nyelvi alkat minden jelenségének rendszerezését nyújtaná, s ez eddigi magyar fonológiai irodalomra mind az általános, mind a részletkérdésekben tekintettel volna.* Ezért összegeztük ebben a munkában az általános tételeket is. Kolon nyelvjárásának fonológiai feldolgozása remélhetőleg felkelti az újabban oly örvendetesen fellendülő magyar nyelvjárás-kutatás bírálatát, s legalábbis ebben az irányban jelent eredményt. Hozzájárul talán ez a munkánk a nyelvjárástanulmányok anyag-rendszerezési kérdésének elvi megoldásához is. Természetesen számolunk azzal, hogy az elvi és rendszertani különbség a bírálat első szakaszában elhatározóan jelentkezik. Munkánkban elkerüljük az általános fonológia vitás kérdéseinek tárgyalását, s a rövidség okáért nem okoljuk meg, miért fogadtuk el az egyik, s nem a másik állásfoglalást. E tisztán elméleti jellegű kérdések tárgyalása jelentősen megnövelné tanulmányunk terjedelmét. E kérdésekkel majd németnyelvű tanulmányunkban kívánunk foglalkozni, ahol azonban mellőzzük az anyagközlést. A NYELV A) A NYELV ÉS BESZÉD VISZONYA Az egyetemes emberi élet jelenségeinek megismerésében, rendszerezésében s hasznosításában fontos segédeszköz a jelrendszer. Ez teszi lehetővé a tapasztalati tények rögzítését, rendszerezését és a nyert általános törvényszerűségek kifejezését. E jelrendszerek tanulmányozása, rendszerezése és tipologizálása az általános jeltudománynak, a szemiológiának logikai tárgya és feladata. Természetes, hogy e tudomány logikai tárgyai elsősorban az egyetemesen, szociálisan érvényes jel-rendszerek lehetnek.8 9 A legfontosabb jelrendszernek a nyelvet tarthatjuk. A nyelvi tények jelrendszerűek, és e jelek rendszert alkotnak. A rendszer jelelemei meghatározott és véges mennyiségűek. A nyelv tehát nem egyszerű tényhalmazat, hanem szerves egész, alkat. E három megállapítás hangsúlyozása a szerkezeti szemléletnek alapvető eredménye. 8 Számunkra, sajnos, hozzáférhetetlen A. SAUVAGEOT-nak La structure de la langue hongroise című tanulmánya. Lásd Conférantes deľ Institut de linguistique de l'Université de Paris V. Aimé 1937. (Revue des cours et conférences 1937-38.) Paris (Boivin) s. a. 55. p. 9 Vo. TRUBETZKOY, Grundzüge, 5 és kk., továbbá Laziczius Gyula, Általános nyelvészet. Alapelvek és módszertani kérdések. Értekezések a Nyelv- és Széptudományi Osztály köréből, Budapest 1942, XXVI. Kötet, 2. szám, K) kk.; FERDINAND DE SAUSSURE, Cours de linguistique générale, 2e éd., Paris 1922, 101; LERCH Eugen, Vom Wesen des sprachlichen Zeichens. Zeichen oder Symbol? Acta Linguistica !.. 145-161. 113
