Tóth Károly - Végh László (szerk.): Sociography 2012. Szociográfia a magyar-szlovák határ mentén 2012 (Somorja, 2012)

Kiss Márta: Túristvándi - Kis falu, nagy tervekkel

év alatt a termesztést, amíg nálunk voltak, másrészt úgy gondolták, hogy talán nagyobb jövedelemre tudnak szert tenni, ha teljesen önállóak. ”

Az intenzív uborkatermesztő program 2006-ban referenciaprogram lett. „Ez azt jelenti, hogy itt a mi kistérségünkből is, de az ország más területéről is meghívunk szociális földprogramosokat ide és bemutatjuk ezt a programot. ” A szociális földprogramba hét-nyolc roma családot is sikerült bevonni, akik közül egy-kettő önállósulni is tudott, ami a program deklarált célja. Egy fiatal pár látna jövőt a földművelésben. „Ez saját. Első évben próbáltuk az önkormányzatit, de nem volt jó. Nem volt uborka, meg messze is voltak a földek. Nekem itthon jobban megéri, jobban is jövedelmez. [...] Az uborka a legjövedelmezőbb. Mi már ötödik szezonja, hogy uborkázunk. Ha az időjárás megfelelő, ahány méteren termelve van, az 1000-1500 forintnyi jövedelmet tud adni átlagban méterenként. A termést eladjuk, csak a vetőmagnak valót kell félretenni jövőre. Van most 400 folyóméter uborkám, az tehát 400 ezer forintot hoz várhatóan. ”

A többség azonban nem tud önállósulni, ők főként jövedelem kiegészítés céljából vesznek részt a programban. Ok azok, akik kifejezetten azért választják ezt a termelési formát, mert a piaci kockázatot az önkormányzat átvállalja helyettük. A mindennapi megélhetési gondok enyhítésére jól jön az uborkából befolyt pénz: egy középkorú asszony azt mesélte, hogy bár az uborkapénzből félretenni nem tudott, de „legalább nem kellett kölcsönkérni”. Szerinte nagyon jó, hogy az önkormányzat vet és permetez is, „csak annyi a feladat vele, hogy le kell szedni”.

„Mi soha nem a pénzért csináltuk.”

Túristvándiban az 1960-as évek óta terjedő nevelőszülői intézmény éppúgy felfogható megélhetési stratégiaként, mint a szociális földprogram vagy a turisztikai vállalkozások. A nevelőszülőség ott játszott fontos szerepet a megélhetésben, ahol a nők nem dolgoztak, illetve nem tudtak elhelyezkedni, hanem otthon maradtak a gyerekekkel. Ez ma is hasonlóképpen van. Egy asszony, aki férjével hivatásos nevelőszülőként az elmúlt húsz év alatt 17 gyermeket nevelt fel, így emlékezett vissza: „Mikor férjhez mentem, akkor sem volt semmi, akkor egy darabig dolgoztam a háziipari szövetkezetbe, de közben az is felbomlott, és akkor gondolkoztam - mert volt itt egypár család, akiknél volt kihelyezve gyermek -, hogy nekem is van saját gyermekem, akik még kicsik, úgyse tudok elmenni dolgozni, és akkor kihoztam az első gyermekeket. ”

58