Tóth Károly - Végh László (szerk.): Sociography 2012. Szociográfia a magyar-szlovák határ mentén 2012 (Somorja, 2012)
Kiss Márta: Túristvándi - Kis falu, nagy tervekkel
rá. Ezek a kombinált munkakörök a forrás nélküli állásteremtés kényszerű, ám ötletes megoldásai. Szatmárcsekével közös teleházat 1999-ben hozták létre egy munkaügyi központ által kiírt pályázat segítségével. Később azonban úgy gondolták, hogy le kellene válni Szatmárcsekéról - hiszen igazgatási, intézményi kapcsolatok soha nem kötötték össze a két falut —, így 2003-ban meglévő' eszközeikkel létrehozták a Túristvándi Felemelkedéséért Kht.-t, és a teleház teljes mértékben az önkormányzat tulajdona lett. Az elsősorban pályázatfigyeléssel és -írással foglalkozó szervezetben két állandó dolgozót foglalkoztatnak, akik mellé nemrégiben felvettek egy marketing végzettségű munkatársat is. A hét éve működő teleházban a kezdetek óta több mint ötszázan szereztek valamifajta képesítést. A teleházban bonyolítottak például falusi vendégfogadó, virágkötő, mérlegképes könyvelő, teleházi ügyintézői képzést és számítógép-kezelői tanfolyamot is. Komolyabb képzésekre is sor került, a baktalórántházi Vay Adám Gimnáziummal együttműködve gimnáziumi oktatást szerveztek, az első osztály 2005-ben érettségizett. A programba a településről 32 fő kapcsolódott be. A teleház épületében kap helyet az ifjúsági önkormányzat is, ahol egy andragógia és művelődésszervező szakot végzett ifjúsági segítő munkatárs viszi az ügyeket. O a fiatalok számára filmklubot, művészetbarát kört, színjátszó csoportot szervez, valamint leginkább a szervezési feladatok ellátásával, besegít a felnőttképzésbe is. Az autonómia nagyon fontos Túristvándi vezetési elveiben: az önkormányzat, az iskola, az óvoda és a teleház esetében is elhangzott az az érv, hogy a falu akkor fog „erőre kapni”, ha önálló intézményei lesznek, akkor a lakosok nem akarnak majd elköltözni a településről. Egyelőre azt látjuk, hogy míg a település mindenáron meg akarja tartani intézményeit, és állásokat akar teremteni a munkanélküliség csökkentése érdekében, addig a legtöbb hivatali posztot nem helyiek, hanem bejárók töltik be. A képesítést igénylő munkahelyeket betöltők - az iskolában a tanári kar, a hivatalnokok, a teleházban és az ifjúsági önkormányzatnál dolgozók — többsége nem helybeli, akiknek kisebb része letelepedett a faluban, nagyobb része azonban bejáró. Mindezt csak részben magyarázhatjuk a faluban élők alacsony képzettségével, mert tudjuk, hogy az idevalósi képzett fiatalok általában elhagyják a falut. Ez tehát azt sejteti, hogy a képzett munkaerő helyben tartásához nem elég a szűk értelemben vett feltételek, mondjuk egy munkahely megteremtése, hanem a tágabb értelemben vett környezetet kell vonzóvá tenni (a település megközelíthetősége, infrastruktúra, intézményi ellátottság, szórakozási lehetőségek stb. megteremtésével). 55
