Liszka József (szerk.): Kürt egének tündöklő csillaga. Emlékkönyv Danczi József Villebald OSB születésének 100. évfordulója alkalmából (Komárom-Somorja, 2010)
Szemelvények Danczi József Villebald kürti vonatkozású munkásságából
42 Danczi Villebalil a legkönnyebben eltanulható hangzók. Gyakran képződnek inetimologikus hangokként nemcsak a kürti nyelvjárásban, hanem az egész magyar nyelvterületen. Az inetimologikus hangok eredete visszanyúlik a finnugor népek észjárásának és kifejezésmódjának egyik sajátságára, amely Horger Antal szerint az, „hogy nagyon kedvelik ugyanegy fogalomnak egymás után több rokonjelentésű szóval való kifejezését, így alakultak ikerszók: fúr, farag stb.“ (Horger, Inetimologikus b és p fejlődése: MNy. XXIX, 261). Horger fejtegetése szerint, ha valamely fogalomra nincs szavunk vagy nem jut hirtelen eszünkbe, egyszerűen megismételjük a használt, de kevésbbé megfelelő szót, azonban alakját kissé megváltoztatjuk. Ennek leggyakoribb módja az, hogy b hangzóval kezdjük a szót: tarka barka, ugri-bugri, csiga-biga, ize-bíze, csínnya-bínnya, kerge birke, kong-bong, súg-búg, csëng-bëng, libák hívásakor: burika, buri-buri; csirkék hívásakor: pipikém, pipi-pipi; kisgyermekek altatásakor: csicsijjá-bujújjá. Sokszor lehet hallani inetimologikus 6-t, amikor a gyerekek csúfolódnak vagy egymásnak gúnyneveket adnak. Kürtön játékkal összekötött gyerekversekben fordulnak elő ilyen inetimologikus 6-vel kezdődő szavak: ëgyedëm-bëgyedëm. Inetimologikus p van e nevekben: Pista, Panni, Pöse. Példák még: csicsí baba, csiccsen pupa; hinta-palinta; fiúk szokták egymástól kérdezni: hogy ityeg a fityeg? III. A KÜRTI NYELVJÁRÁS BESZÉDHANGJAINAK RENDSZERBEFOGLALÁSA. Dolgozatomnak ebben a részében Laziczius Gyula „Bevezetés a fonológiába“ című könyvére támaszkodom. A fonológiai szempontból minden nehézség nélkül felismerhető hangviszonyokat, továbbá a magyar köznyelvvel teljesen egyező adottságokat nem fogom tárgyalni, hanem csak azokat a részeket boncolgatom és rendszerezem, amelyek eltérést mutatnak a kürti nyelvjárás és a köznyelv között. Ez a vizsgálat nem lépi túl a szófonológia területét, nem csap át a morfonológiába. A) A beszédhangok viszonyai. Itt meg kell emlékeznünk az asszociatív és korrelativ viszonyról, illetőleg rendszerről. Az asszociatív rendszerben az egymáshoz hasonló fonémek sort alkotnak, a korrelativ viszonyban állók pedig valamely fónikus sajátság ineglevése vagy hiánya alapján párt alkotnak. a) Az asszociatív rendszerben a magánhangzófonémeket a magánhangzóilleszkedés alapján osztjuk fel. ❖
