Liszka József (szerk.): Kürt egének tündöklő csillaga. Emlékkönyv Danczi József Villebald OSB születésének 100. évfordulója alkalmából (Komárom-Somorja, 2010)
Szemelvények Danczi József Villebald kürti vonatkozású munkásságából
22 Danczi Villebald jón, háttá (hagyta), ijjártok, iríkkutya, erimmá, úggondolom, úkköllött, úllátom, úhhiszem stb. De vannak kivételek is: hogy nagyon, bugyburik stb. 0-f-mássalhangzó: Ha a g után következő mássalhangzó zöngés, akkor a g változatlan marad: mëgvàkta, mëggondó, megrág stb. Ha azonban zöngétlen mássalhangzó következik utána, akkor beáll a hátraható hasonulás: mëkcsapta, méksajnáta, mëkhât, mëkfokta stb. A kürti nyelvjárásban néhány esetben a szókezdő k-nak zöngés g-vel való föleserélődését tapasztaljuk: kaliba. ; galiba (mozgást gátló akadály; a munkánál lábatlankodó gyereknek mondják: në galibázzf), kajmó: gajmó, kunyhó : gúny hó. Van g:h megfelelés is: galuska : haluška; ezek azonban különböző forrásokból kerültek a magyar nyelvbe (Szilasi M., Adalékok a finn-ugor palatális mássalhangzók történetéhez 51). z + mással hangzó: abbizony, avvót, allësz, acscsak, emmind, evvóna, essë (ez se) stb. rs>ss, rzs > zszs hasonulás nem fordul elő. Tehát így hangzanak e szavak: morzsa, mekpörzsőll, torzsa, Örzsébet, korsó, orsó, koporsó, horzsóll, pörsenís stb. dn > nn változás a -d végű igéknél az n-nel kezdődő képző és rag esetében állandó jelenség: ad-: annak, annák vagy annik, annom, annod; tud- : tunnak, tunnom; bajgalód- : bajgalónnak. bajgalónník (feltételes mód egyes 1. személy). Ez a változás az igeragozásban állandó, kivéve a d + -ni főnévi igenevet ; ebben ugyanis i előtt az n palatalizálódik: -nyi lesz és a dis az nÿ-hez hasonul: dnyi >nnyi : tudni > tunnyi, adni>annyi. Az lye'll előfordul, de gyakoribb az ly^jj megfelelés: melyik mëllik, bélyeg ^ billeg; ide sorozható: süllyed ^ sülied. A magyar nyelv azon hangja, amelyet ma ly-lyel jelölünk, előbbi r-ből fejlődött. Ez a ly hang már második fejlődés, mert a finnugor korból hozott ly hangunk a IX—X. században <ľz-n át gy-vé vált. Az újabb fejlődésű ly-ek az ó-magyar /-bői keletkeztek (Melich J., A magyar ly hangról: MNy. XVII, 67; Laziczius Gy., A magyar nyelvjárások 31). Az 1193. évi keresztes oklevélben találunk ly hangot: Copuil : Kapoly, Conçoit : Konkoly (Jakubovich E., A tihanyi alapítólevélolvasásához: MNy. XIX, 80). de a palatális Z-nek ly-e 1 való írása a XVI. században csak helyesírási örökség, mert helyén akkor már / vagy j hangzott (Melich J., Az ly > j hangvá'ltozásról: MNy. XV, 35). A helyesírási változás a Lobkowitz-kódexben indult meg (vö. Losonczi Z., MNy. XXII, 109). — Az/ÿhangnak a magyar nyelv életébe bekapcsolódó szerves fejlődésén kívül van olyan gyarapodása is, amely az / szóvég és a /-vei kezdődő rag kapcsolatából jött létre. Ilyen szavunk mái : mái
