Liszka József (szerk.): Kürt egének tündöklő csillaga. Emlékkönyv Danczi József Villebald OSB születésének 100. évfordulója alkalmából (Komárom-Somorja, 2010)
Szemelvények Danczi József Villebald kürti vonatkozású munkásságából
12 Daiiczi Villebald b) Hosszú magánhangzók, a) Zárt magánhangzók: ú, ü. Elég gyakori eset, hogy a hosszá ű helyén hosszú í van. Példák: firísz, híves, míhe (műhely), kőmíves, födmíves, nyív stb. Az itt kővetkező példákban ü hangzik: küpü, gyüszö, gyűrő, ésszegyűrnyi, nyűg, bűn, csűr, fűszfa, fű, füves, tűz, de: tüzes, gyűli, kűdött, sűrő stb. Van néhány szó ű ^ ő megfeleléssel : gyüszö, gyűrő. — A hosszú á-val nem észleltem olyan eseteket, amelyekben lí helyett más hang képződnék. ß) Féligzárt hosszú magánhangzók: é, ő, ó. A féligzárt hosszú magánhangzóknak a kürti nyelvjárásban nincs megfelelő kottőshangzójuk. Tehát nem találunk é^ié megfelelést, hanem így hangzik: példa, ég (névszó), fél (névszó), mész, hét, réz{ kéz, kötél, levél, kevés, éles, elé, értenyi, dér, név, lézeng, szekér, két,, Lekér, Teréz, Péter, gyükér, még, cél, veréb, tehén, kerék, létra, férnyí, térnyi, tenyér, tér, felé, fölé, mëgé, övé, övéké, föszté, egyé, légyé, sérüli stb. Az é helyett hosszú í van: íg (égni), fill (félni), míz, rísz, fínyés, kírég, lípís, mingyíg, sétít, fírísz, sérít, árnyík, bika, bír (bér), beszíd, cseleit a. m. csekély és sekély, cíl, csípfa, dérík, dícsír, ebíd, edíny, égisz, élig, emíszt, erszíny, éber (gyakran így is használják: ibrent, ibrent ember), ídés, ígnyi, íjjé (éjjel), lie, ül (él), ímélég, ínek (ének), ínek (élnek), ip, íte (étel), fazílc, fehír, fínyi (félni), fíreg, físő, físzék, géríny, gyíkíny, igir, ígíz, ItM, kik, kemíny, kinyír (kenyér), kíny'és, kíntelen (kénytelen), kíp, leír, kísö, kisz, kevil, kivé, kimül, kisír (kisér), kökény, leglny, lilék, líp, mírég, miszáros, míz, nyőstíny, níhun (néhol), négy, nímét. píz, ríg'énn, rémül, rím (rém), ripa, rísz (rész), rlszëg, rít (rét), sétít, szégyen, szílés (széles), szémíl (személy), szína (széna), szíp, szít (szét), szomszíd, tányír, tígéd, tígy, tip, termíszet, tired, törtínet, törvény, víg (vég), vika, víkony, vendig, vír, lőfíny (vőfély), kírté (kértél), kírtík, engedíl, kötíny, kírís, kibeszíll, kertísz, éttíték, véttíték, ajándék, azí (azért), éggyénkint, aprónkint, máskippenn, aprólík, eredmény, beteksíg, fösvínysíg, gíp, vin, rites, mígy (mégy), víső, mírö. mír, regíny, vidík, serit, bírtő, borbil, töltiny, tőtís, kőtis, kerítís, füzessíték, széggyíték stb. Hogy a köznyelvi hosszú é a magyar nép nyelvében nem egységes kiejtésű, annak okát a nyelvemlékek is megadják. Még a BéesiK. és a MünchK. korában is a kéz, fél, hét és egyéb olyan szavakat, amelyekben ma a népnyelv is hosszú é-t ejt, nyílt hosszú ë-vel ejtették, tehát így: kéz, fel, hét, ég stb.; ellenben az a hang, amelyet a köznyelv é-nek, a kürti nyelvjárás pedig í-nek ejt, a kódexek korában zárt hosszú é-nek hangzott, előzőleg pedig ej, ej kettőshangzó volt, kivéve az és kötőszót
