Liszka József (szerk.): Kürt egének tündöklő csillaga. Emlékkönyv Danczi József Villebald OSB születésének 100. évfordulója alkalmából (Komárom-Somorja, 2010)
Szemelvények Danczi József Villebald kürti vonatkozású munkásságából
N yelv járások 143 Dezpot lew. Kenieret, veres hagymát es tarkont kel az tehen hus leveben főzni, mely minekutaima meg fő, borsot, safrant es kévés giőmbert kel bele tenni, es eozetetis bele tölteni. [A 359v vége]1 Kovács József NYELVJÁRÁSOK Szövegmutatvány a kürti nyelvjárásból* A községházán: Üllők a fojo8Ón. Kivetógyik a fíny ajlónyílláskor, meg újra elháll. Osztán ëccërcsak ëngëm szállítanak. Égisz köze köllöttlípnyi ^jxzaszta ^Jhó. A középső ember mongya, hogy münö jó Vessz, ha bírbe aggyuk a fôdekët. Mëkkapjuk {rte a bírt, az nekünk élig Vessz, mer igínyejink nincsenek. Mondom, hogy bizony igínyejink nincsenek. K. F. űt^Jűle jobra. N agyon ^niz rám. Asz^hitte, hogy nem értem aszt^jxz^jári szót, hogy igíny. Asz^hitte, hogy malacra vagy ojasmire gondolok. Pejik^Jiát az^iginy oszt jelénytyi, amire szüksígünk van, vaty köllene, hogy legyén, de nincs. Az apa és négyéves fiacskája beszélgetnek: Apa: Hát në fíjj tűle, Béllus. Hát annyira fisz, Vé buta? (Közben cselekvések történnek.) Nyújcs ki éjiket ! F illő? Jó van^jno, fíllo. Té kis csacsi, nem kő finyi. No, gyerünk föfelé. A fiúcska érdeklődik: Mi kö^j^ez^Jé? Apa: Ez azí kő, hogy në^jj^jessën ki^i^ja köszörű. Fiú: Én ennek mondom ^Jé, apus. Apa: Jó. (Elindulnak.) Itt a gyöpöm^jménny, honené légyé sáros. Nyári munkák: Montam aznapjuknak, hogy az^jegissígirű írjon, ha^j^az nincs, akkor még a beteksígirű. Motelijuk Imént a kórházba, azalatt behortunk. M'énci még a Maris vótak a kívehányók. Nagyon fitem, hogy mëgbetegënnek, de nem lett nagyob^Jbaj, csak kijárattak. — A temető háta mëgëtt nagyon jó vót a lennek. Mikor hazagyüttek a kaszállásbú, aszómonták, hogy még soha úgy éfáraddU nem vótak. Három dilutá tartott aznapjuk nékű. Most a csíplíst várjuk. Ha aznapjuk utánn^ja Menci^jj^is kimarad a munkábú, senki se marad, akarhová legyünk. Még sok. mindent lehetne panaszkonnyi, de hát mi^értelme ! Téli örömök, téli bajok: Az ünnepégbejó megvótunk. Mégőtük az^juiósó libát. Kocsonyát is fŐsztünk, adott a szomszíd nékivalót. Újbor utósó szombattyán őte mëg a hízóját. — Tara së vót nyilasvágás, meg az ide se. Ki^f^itt, ki^j^_ott, ki hun tud, veszik ki^j^a fákot. Mink^_kivëttük a nagy agacsot a ház előtt. Nagyon sajnáiam, de^jj^jiszonták az^jembörék, hogy úgyis kiszárad, mer égisz nyáron hullatta apró, sárga levelit. A kétféle termés: A) A kukuricára nagyojjó termís vót, krumplirawt£. A dóga^j^is rendbe^jvam ^jminnek, csak^ja^vetís vam^jmég hátra. A szüretné húsz puttonnyá számítnak. Szíp a szálló ^J^is, baraszk^is sok van a fákonn. Szíva j is vót. Egy métérné többet mékfősztem lekvárnak, a többit mëg az ^emberek ldiőzettlk a főzdéné. így mindé van ék ^kicsiny. 1 A kéziratot Vxzkejlety ANDRÁssal, az Országos Széchényi Könyvtár gyakornokával olvastam össze. Segítségéért hálás köszönetét mondok. * L. MNy. LD, 101—2. Danczi József: Szövegmutatvány a kürti nyelvjárásból [második közlemény. L.J. megj.]. Magyar Nyelv 55 (1959), 143-144. p.
