Liszka József (szerk.): Kürt egének tündöklő csillaga. Emlékkönyv Danczi József Villebald OSB születésének 100. évfordulója alkalmából (Komárom-Somorja, 2010)
Szemelvények Danczi József Villebald kürti vonatkozású munkásságából
144 Szemle B) Mos még az ^ángyukká még a báityukkä van a fölfordulás. A báttyuk tizenöt esztendeje ékergette^J ^jaz^ángyukot, nos éssze^J-^át a Márivä. A Márimá^jjégy esztendeje ójja beteg, hogy mások viselik gongyát. Még az öreg is magaiéheleüenni vát. Emént, mékkírte szípenn az^éső felesígit. De^i^az — nagyon heléssen — ászt monta néki, hogy aki hasznátahúsát, visëjje gongyát a csontyafinak is. Váratlan meglepetések: Halotak ritká vannak, de vannak közöttük nagyon sajnossak^jis. A Jóska emént réggé^jxz^jyrvoshó, begyütt gyalog a dili vonatrú. De nagyo fáratt vót, hát lédót pihennyi, még táläjják az^ebfdét. Këtyik ebîdônyi, de Jajakkor má mégvót hävä. A Pistyink Jóskájára még ^az^Erdéli úton1 rádöt^a főd. Té^i^jis mond még az ^uradnak, hon né legínkégygyén. Beszíjj néki először szípenn, ha árra nem halgat, akkor pírongazsd még. Ha semmire sé halgat, akkor ném tom,^jni lesz vele. A kifogyhatatlan munka: A naggya dologgá ëvîgzôttünk. A kút csinállásáhó köllene fognyi; vettünk öt mázsa cimintét. A temetőbe^ji^Js csinának kútat^ahótkamra hetire. A pince teteje j is még lett nádazzá, mer má bejesétt^jaz^esső. — Az erdőbe ném ojjan^jnehéz munka van az ^asszonyoknak, csak a fák tövibű^j^ja fődet éhúznyi, még az ^összevágott ágat rakásra raknyi. Pára ugyan^jnémsokra léhet számitanyi. Tűzre csak a görbe, haszonvéhetetlen jut, még a tőke. Danczi József SZEMLE A magyar történeti alaktani kutatások 1945-től 1957-ig E rövid összefoglaló áttekintésnek az volna a célja, hogy vázlatosan bemutassa, mi történt az utolsó évtized (1945—1957., illetőleg nagyobb terjedelmű önálló munkákra vonatkozólag 1945—1958.) nyelvészeti irodalmában a történeti szóalaktan területén. Érintenie kell azonban olykor leíró szempontú tanulmányokat is, ha bennük némi történeti háttér rajzolódik ki, s nem mellőzheti a nyelvjárási adalékokat sem, hiszen azok — archaikus voltuknál fogva — többségükben a nyelvtörténeti tényekkel azonos értékűek. Az anyag nagy terjedelmére és a lehetőségek korlátozott voltára való tekintettel nem lehet szó a teljesség igényéről, vagyis nem lehet számba venni minden olyan cikket, tanulmányt, amelynek egyes pontjai szóalaktani kérdéseket is érintenek, legföljebb azokat, amelyek valamilyen szempontból újat adnak, vagy előbbre visznek akár csak egy jelentéktelen részletkérdést is a megoldás felé, vagy egy eddig ismeretlen adalékkal megerősítenek, esetleg megingatnak már előbb másoktól hangoztatott elgondolásokat. A történeti szóalaktan három főrésze, a tőtan, a szóképzés és a szóösszetétel nem egyenlő arányban kap helyet az említett időszak nyelvészeti irodalmában. A szóösszetételek kérdése némileg háttérbe szorul, nagyobb szabású, összefoglaló munka e tárgykörre vonatkozólag nem lát napvilágot (Pais Dezső műve még nem jelent meg nyomtatásban). — A szótövekkel kapcsolatban a kutatók érdeklődése egyre inkább a végződések előtt levő tővégi magánhangzó megléte vagy hiánya, illetőleg minősége problémáira terelődik. Az említett magánhangzó elnevezése nem egységes, egyesek — ragaszkodva a nyelvtörténeti tanulságokhoz — tővégi magánhangzó-nak, mások kötőhangzó-nak vagy etöhangzó-n&k nevezik. — A képzők tárgyalásában az alakra és az eredetre vonatkozó kérdések mellett sok szó esik a funkcionális vonatkozásokról, s a képző életével, elavult vagy élő voltával kapcsolatos problémákról. 1 Az erdőbe vezető út.
