Mezei István: Városok Szlovákiában és a magyar határ mentén (Somorja-Pécs, 2008)
V. Szlovákia városai 1993 után
Szlovákia városai 1993 után mények és a szociális piacgazdaság közben föllépő problémák kezelésére, a nemzeti és etnikai konfliktusok megoldására. Ugyanilyen erővel jelent meg a helytállásra való képesség is. Szlovákia nem maradhat sem gazdasági, sem politikai értelemben az Európai Unió perifériája, és nem kell aggódnia a szomszédaival történő összehasonlítás miatt sem. Mindezen a sokirányú hatáson azonban máig átsüt egy hagyományos, még a 19. század nemzeti mozgalmáig visszanyúló szlovák óhaj, bárcsak Bratislava a szláv területek európai központja lehetne (Korec 2003)1 Szlovákia geopolitikai súlyát többek között a politika, a gazdaság és a katonai erő szempontjából lehet vizsgálni (Blažíík 1997), a közlekedésről külön kell szólni. Egy ország politikája adja azt az általános keretet, ami a geopolitikai helyzet felismeréséből következik. Az elsődleges kérdés az volt Szlovákia függetlenné válásakor, hogy Szlovákia melyik geopolitikai erőtérbe akar tartozni. A választási lehetőségek elég szűk körűek voltak a földrajzi elhelyezkedés miatt, de mindkét utat kipróbálta a szlovák politikai elit. Az egyik út a kelet, az orosz hatalmi központ követése lett volna. Ezt, vagyis a korlátozott demokráciát, az erős tekintélyuralmi berendezkedést célozták meg az első kormányok, aminek következményei végiggyűrűztek volna az összes ágazati szakpolitikán. Ezt azonban az Európai Unió nem tűrte, és kikényszerítette a transzatlanti erőtérhez tartozást. Ez a Dzurinda-kormány győzelmének mögöttes indoka. Az 1998-ban hatalomra került politikai vezetés elfogadta a parlamenti demokrácia általános választójogon alapuló szabályait, a hatalmi ágak elválasztását, a szociális piacgazdaság modelljét. Ennek a politikai rendszernek az ismérve az önkormányzatiság elvének megvalósítása a gyakorlatban, azaz a helyi és területi önkormányzatok rendszerének kialakítása az intézményesült állami akarat korlátozásával. A transzatlanti politikai rendszert áthatja a versenyelv, a személyek és intézmények versenye, beleértve a választott képviselőket, polgármestereket, egyéb (pályáztatással kiválasztott) vezetőket, illetve az intézmények, települések, városok versenyét is. Ez a politikai rendszer adja a legtöbb lehetőséget arra, hogy az egyes települések - besorolásuktól függetlenül - kiemelkedő szerephez jussanak az ott lakók erejéből, vagy a jelentéktelenségbejellegtelenségbe hulljanak az ott lakók erőtlensége miatt. A verseny alapja mindenütt a teljesítmény. Mivel tisztán sehol sem a teljesítmény győzedelmeskedik, mindenütt vannak befolyásoló tényezők, a mértéket érdemes figyelni. Ahol a teljesítményt túlságosan is egyéb körülmények, 94
