Mezei István: Városok Szlovákiában és a magyar határ mentén (Somorja-Pécs, 2008)
V. Szlovákia városai 1993 után
A közigazgatás mint városhálózatot szervező módszer pl. a korrupció, a politikusok hatalma, rokonsága stb. befolyásolják, ott beszélünk balkanizálódásról. Szlovákia számára a szocializmus évtizedei alatt megvalósult töretlen fejlődés a gazdaságban nem eredményezett olyan alapot, amelyre a rendszerváltás (1989) és az új állam megalakulása után (1993) biztosan lehetett volna építkezni. A kommunista gazdaságpolitika öröksége és az új állam első kormányainak ténykedése aggodalomra adott okot az elemzők körében. A szlovák gazdaság teljesítőképessége a hajdani Csehszlovákia egyharmadát érte el, de a környező országokhoz (Lengyelországhoz, Ukrajnához, Ausztriához, de Csehországhoz és Magyarországhoz) viszonyítva is sokkal alacsonyabb volt az 1990-es évek első felében. Alacsony volt a termékek hozzáadott értéke, mert túl nagy arányban szerepeltek a félkész termékek. A termelés hatékonysága az EU-országok átlagának 20-30%-át érte csak el. Az elavult technológiának hatalmas volt az energiaigénye (kassai vasmű) és nagy környezeti károkat okozott (garamszentkereszti alumíniumkohó). A gépipar jelentős gondokkal terhelte a gazdaságot. Az egyes gazdasági ágazatok újraszervezését, modernizálást, a piaci nyitottság biztosítását, továbbá egyedi és magas újítási arányú termékek gyártásának bevezetését várták az elemzők, amely lépések biztosították volna egy ilyen kis ország számára a versenyben való részvétel lehetőségét. Azt is sürgették, hogy a tőkehiányos szlovák gazdaságnak külföldi tőkére lenne szüksége. Viszont a privatizációs gyakorlat visszásságai, a politika befolyása az üzleti ügyekre azt eredményezte, hogy bizalmatlanság alakult ki a szlovák üzleti élettel szemben. A szlovák külpolitika orosz irányultsága, valamint a belpolitika szélsőséges nacionalizmusa és a privatizációs visszaélések miatt az a veszély merült föl, hogy Szlovákiát kihagyják a csatlakozásból. Ezzel még elszigeteltebbé vált volna az ország. V.2. A közigazgatás mint városhálózatot szervező módszer A közigazgatás elemzésekor elsőnek épp egy a hiányt kell fölemlegetni, ami abból származik, hogy az ország 1918-as megalakulásakor nem volt a szlovák országrésznek kiemelkedő, egyértelmű központja, nem volt fővárosa, mert a korabeli Felvidéknek nem volt saját központi helye, más tájegységekre vonzó hatást gyakorló, illetve mintát adó, a szlovákság életét szervező városa. Nem volt sem Pozsony, sem a később nagy ívű fejlődési pályát bemutató Kassa olyan város, amelyre mint vonzerőt gyakorló központra tekintett volna az új állam lakossága. Pozsony fővárossá 95
