Mezei István: Városok Szlovákiában és a magyar határ mentén (Somorja-Pécs, 2008)
IV. Szlovákia településszerkezete
A (cseh)szlovák városépítés is megváltozott. Megváltozott az életstílus, megváltozott a lakosság igénye is bizonyos szolgáltatásokat illetően. A településszerkezet átalakításának fő irányát a korabeli döntéshozók a koncentrációban látták. A városok népességnövekedésének tervezésekor azzal számoltak, hogy az országrész lélekszáma 2000-re hat millió főre fog növekedni. Ennek a népességnövekedésnek a városokban kell helyet biztosítani. A tervek elkészítéséhez nagyban hozzájárult az 1968-as csehszlovák válság, tulajdonképpen a kommunista államépítés kudarca, az ezt követő „kiigazítás”, aminek a keretében végre megkezdték a lakosság igényeinek részleges kielégítését, többek között az 1970-es években meginduló lakásépítésekkel. Addig ugyanis a mezőgazdaságból „fölszabadított”, valójában a földjeikről az iparba űzött embertömegeknek elsősorban ingázniuk kellett az új munkahelyekre. Ennek a mértéke kezdett csökkenni akkor, amikor megkezdték az új városi lakótelepek építését. A településeket kategóriákba sorolták. Eszerint a szórványtelepüléseket, kis településeket összevonták nagyobb közigazgatási egységekbe, és meghatározták, melyek azok a településrészek, amelyekben új házakat építeni tilos. Elsorvadásukat, megszüntetésüket készítették ezzel elő. Az energiaellátás miatt épített víztározók, illetve a katonai gyakorlóterek kiépítése miatt meghatározták a megsemmisítendő települések körét. Kijelölték a csoportosításban azoknak a településeknek a sorát, ahol viszont erőteljes építkezéseket határoztak el. A kormány 1977-ben fogadta el Szlovákia városfejlesztési tervét, amelyben a következő alapvető irányokat szabta meg (Očovský 1979): • 2000-ig olyan mértéket kell a városfejlődésnek elérnie Szlovákiában, hogy az 5000 fő fölötti településeken élhessen a lakosság 54%-a. • A népesség természetes növekedésének az irányelvekben megszabott központi településeken kell koncentrálódnia. • Biztosítani kell meghatározott területek, különösen a lakó- és iparterületek, továbbá a pihenő övezetek, mezőgazdasági és vízgazdálkodási zónák fejlődését. • A városfejlesztést a kitűzött hosszanti és keresztirányú tengelyek mentén megszabott csomópontok fejlesztésével kell biztosítani. • A városfejlesztésnek 2000-ig el kell érnie, hogy- Szlovákia 6 településén 100 ezernél többen lakjanak (Pozsony, Kassa, Besztercebánya, Nyitra, Zsolna, Eperjes)- További 6 agglomerációs területen kell elérni a 100 ezres létszámot úgy, hogy a központokban 40-50 ezer fő lakjon 73
