Mezei István: Városok Szlovákiában és a magyar határ mentén (Somorja-Pécs, 2008)
IV. Szlovákia településszerkezete
A (cseh)szlovák honfoglalás fontosabb lépései tézetből csak 7 maradt meg. 1934-ben gabonamonopóliumot vezettek be, ami az árakat maximalizálta. A hitelfelvételeket úgy szabályozták, hogy a szlovákiai gazdák eladósodjanak. A szlovák tartomány hátrányos helyzetét érzékelteti a 22. táblázat, amely az ipari üzemek létszámkategóriái alapján mutatja be a korabeli Csehszlovákia területének regionális különbségeit. A cseh-morva-sziléziai tartományok adták az összes üzem 84,3%-át, szemben a szlovák és a kárpátalji üzemekkel, amelyek csak a fennmaradó 15,7%-ot biztosították. Ez a különbség jól érzékelteti a Cseh- és Morvaország, valamint az új szerzemény, Szlovákia közti gazdasági különbséget. Az adatokból az is kiolvasható, hogy különösen a nagyobb létszámú üzemek száma és aránya, illetve ennek megfelelően gazdasági ereje volt különösen nagy Csehországban. 22. táblázat Az üzemek száma Csehszlovákia tartományaiban 1930-ban létszámkategóriák szerint (%) Üzemméret fd Csehország Morvaország és Szilézia Szlovákia Kárpátalja 1-5 59,3 24,7 13,6 2,4 6-19 62,3 24,2 12,0 1,6 20-49 67,0 23,8 841 07 50-199 65,8 25,1 _________8,0, 1,1 200-63,4 27,3 HiFi 0,8 összes 59,6 24,7 13,4 2,3 84,3 15,7 Forrás: Statistisches Handbuch (1932) A csehszlovák szakirodalomban kárhoztatott, mert magyar érdekeket szolgáló észak-déli közlekedési szerkezet megváltoztatása a két világháború között nem valósult meg. A vasúthálózat hossza 1926-35 között 49 km-rel bővült (3403 km-re), az országutak hossza 271 km-rel (14 577 km-re). Az ipar szerkezete 1936 után módosult, mert az ipari vállalatokat átsorolták a hadiiparba. A gyárépítés ettől kezdve katonai érdekeket szolgált. A védhetőségre hivatkozva a Vág folyó völgyében kezdték építeni az új üzemeket. Mindezek miatt állíthatjuk, hogy a polgári Csehszlovákia szlovák tartományában a két világháború között nem a gazdaság volt a városképző erő, hanem a szlovák nemzeti cél megvalósítása. 59
